C-5/13 számú ügy: EU-jogba ütközött a külföldi rendszámú gépjármű használata miatt kiszabandó bírsággal kapcsolatos magyar jogszabály (2003. október 10.)

Az Európai Bíróság szerint a munkavállalók szabad mozgásának akadályát képezte a külföldi rendszámú gépjárművek használatával kapcsolatos magyar szabályozás, mivel egyrészt kizárta a jogszerű használat utólagos igazolásának lehetőségét, másrészt pedig aránytalan mértékű bírságot irányozott elő.

Mint az közismert, a regisztrációs adó megfizetésének kötelezettsége alóli kibújás lehetőségét megakadályozandó, Magyarország drákói szigorúságú rendelkezéseket vezetett be a magyarországi lakcímmel rendelkező személyek által használt külföldi rendszámú gépjárművek vonatkozásában. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. tv. általános szabályként írta elő, hogy a magyarországi lakóhellyel rendekező gépjárművezető által vezetett jármű a közúti forgalomban csak magyar rendszámmal vehet részt. Az ezen általános szabály alóli egyik kivétel megengedte a külföldi rendszámú gépjármű használatát, amennyiben a járművezető a járművet Magyarország területén kívüli rendszeres munkavégzés érdekében használja. Ezen feltétel fennállását azonban a jármű vezetőjének az ellenőrzéskor kellett közokirattal, vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolnia, ráadásul a szabályozás a nem magyar nyelven kiállított okirat - pl. külföldi munkaszerződés - elfogadását hiteles magyar nyelvű fordítás meglétéhez kötötte. Magyarán: a rendszeresen külföldön munkát végző, és külföldi rendszámú gépjárművet vezető magyar honosságú személyek csak akkor "úszhatták meg" a bírságot, ha gondosan mindig a gépjárműben tartották a rendszeres külföldi munkavégzést igazoló okiratot (pl. munkaszerződést), valamint annak hiteles magyar nyelvű fordítását.

A drákói szabályozás másik "pillére" a bírság összege volt: a 156/2009. Korm. rend. ugyanis ennek összegét 2000 cm3 vagy az alatti személygépkocsi esetében 400.000,- Ft-ban, ezen érték fölött 800.000,- Ft-ban, egyéb jármű esetében pedig 200.000,- Ft-ban állapította meg. Érdemes megjegyezni, hogy 2012-ben a 400.000,- Ft-os összeg  a bűncselekmény elkövetéséért kiszabható pénzbüntetés legkisebb összege 5,3-szorosának, az érvénytelen hatósági engedéllyel, vagy lejárt műszaki vizsgával rendelkező gépjárművet vezető személlyel szemben kiszabható bírság maximális összege 8-szorosának, valamint az átlagos havi netto kereset 2,8-ának felelt meg.

Végül, a 326/2011. Korm. rendelet előírta, hogy a jogellenesen használt külföldi rendszámú gépjármű rendszámát és forgalmi engedélyét a helyszínen el kell venni, és azt meg kell küldeni az illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak. A szabályozás érdekessége, hogy míg a közlekedési igazgatási hatóság a forgalmi engedély bevonására irányuló eljárást  megszüntette, az elvett hatósági jelzést és engedélyt  pedig visszaadta a jogszerű használat utólagos igazolása esetén, a rendkívül magas összegű közigazgatási bírság megfizetésének kötelezettségén azonban a jogszerű használat utólagos igazolása mit sem változtatott: a bírság vonatkozásában ugyanis a szabályozás a jogszerű használat utólagos igazolásának lehetőségét teljes mértékben kizárta.

A Bíróság elé került ügy felperese magyarországi bejelentett állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, aki egy osztrák illetőségű, osztrák állampolgár egyéni vállalkozónál dolgozik. Munkavégzésének helye Ausztriában található. Az említett vállalkozó tulajdonosa és egyben üzembentartója egy osztrák forgalmi rendszámú személygépkocsinak. A gépkocsit tulajdonosa 2010‑ben adta át használatra az alapeljárás felperesének, aki ezzel jár magyarországi lakóhelyéről Ausztriába dolgozni. Az alapeljárás felperese 2012. március 27‑én Szombathelyen közlekedett ezen osztrák rendszámú személygépkocsival, amikor a Szombathelyi Rendőrkapitányság járőrei ellenőrizték. Az ellenőrzés során felperes a gépjármű használatára vonatkozó megállapodást nem tudott felmutatni, és a hatóság rögzítette, hogy az alapeljárás felperesének állandó lakcíme Magyarországon van, továbbá a helyszínen azon mentesülési körülmények egyikét sem tudta bizonyítani, amelyek igazolnák a külföldi hatósági jelzéssel ellátott gépjármű magyarországi illetőségű személy általi, Magyarország területén történő használatát, mint amilyen a közúti közlekedésről szóló törvény 25/B. §‑ában szereplő mentesülési körülmény, amely azon alapul, hogy a szóban forgó járművet a vezetője a Magyarország területén kívül található szokásos munkahelyére történő utazás céljából használja. Ezen okból a Szombathelyi Rendőrkapitányság az alapeljárás felperesét a magyarországi illetőségű személyekre vonatkozó külföldi hatósági jelzéssel ellátott jármű belföldi használatára vonatkozó rendelkezések megsértése miatt 200 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.

Felperes a bírságot kiszabó határozattal szembeni fellebbezésében arra hivatkozott, hogy utólag igazolta a gépjármű használatának jogszerűségét, s ennek folytán a közlekedési igazgatási hatóság megszüntette a forgalmi engedély és a hatósági jelzés bevonására irányuló eljárást. A másodfokon eljárt Vas Megyei Rendőr-főkapitányság szerint ugyanakkor  az a körülmény, hogy a felperes a rendőrségi ellenőrzést követően okirattal igazolta, hogy a járművet jogszerűen használta Magyarország területén külföldi hatósági engedéllyel és jelzéssel, nem volt akadálya az intézkedésnek és a közigazgatási bírság kiszabásának. A Vas Megyei Rendőr‑főkapitányság szerint  ugyanis  a jármű vezetője az ellenőrzés során köteles igazolni a mentesülési körülmények fennállását, mely alapján az utólagos igazolásnak nincs helye.

Miuátn az alapügy felperese a másodfokú közigazgatási határozatot a Szombathelyi Törvényszék előtt megtámadta, ez utóbbi bíróság - az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett - előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette az Európai Bíróság elé:

"A hátrányos megkülönböztetés tilalmának, a személyek szabad mozgásának szabályát és a tisztességes eljáráshoz való jogot úgy kell‑e értelmezni, mellyel ellentétes az 1988. évi I. törvény 25/B. §‑a szerinti olyan tagállami szabályozás, mely alapján Magyarországon közúti forgalomban magyar hatósági engedéllyel és jelzéssel rendelkező jármű vehet részt[,] és ezen rendelkezés alóli mentesülési feltételek fennállását csak az ellenőrzés során lehet igazolni?”

Október 10-én meghozott végzésében a Bíróság mindenek előtt megállapította, hogy jelen jogvita az Európai Unió Működéséről szóló Szerződésnek (EUMSZ) a munkavállalók szabad mozgásának biztosítását előíró 45. Cikkének hatálya alá tartozik. Ezen rendelkezés előírja, hogy az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását, s e jog magában foglalja az állampolgárság szerinti diszkrimináció tilalmát is. Ezt követően a Bíróság hivatkozott állandó joggyakorlatára, melynek értelmében az olyan rendelkezések, amelyek megakadályozzák valamely tagállam állampolgárait abban, vagy visszatartják őket attól, hogy a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolva elhagyják származási országukat, e szabadság akadályai, még abban az esetben is, ha a munkavállalók állampolgárságától függetlenül alkalmazandóak.

A Bíróság végzésében hangsúlyozza, hogy bár az a kötelezettség, hogy a külföldi rendszámú gépjárművet használó személy állandóan legyen birtokában azon iratoknak, amelyek bizonyítják a nyilvántartásba vételi kötelezettség alóli mentesülés feltételeinek fennállását, önmagában aligha akadályozza meg vagy tartja vissza valamely tagállam állampolgárát attól, hogy a szabad mozgáshoz való jogával éljen, mégis, az érintettel szemben a jogszabályi alakszerűségek be nem tartására esetén alkalmazott nyilvánvalóan aránytalan szankció a szabad mozgás akadályának minősülhet. Márpedig a magyar szabályozás szerint a szóban forgó kötelezettség megszegésének szankciója ugyanakkora összegű bírság kiszabása, mint amellyel a gépjármű nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelezettséget megszegő személyt sújtják. Így e szankciót nyilvánvalóan aránytalannak kell tekinteni az adott jogsértéshez képest, amely egyértelműen kevésbé súlyos, mint a gépjármű nyilvántartásba vételének elmulasztása.

A Bíróság végül nem fogadta el a magyar kormánynak az adócsalás elleni küzdelemre hivatkozó érvét, mivel e - kétségkívül legitim - cél elérése érdekében nem tartotta szükségesnek a jogszerű használat utólagos igazolására vonatkozó lehetőség kizárását.

Mindezen okokból kifolyólag a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 45. Cikkébe ütközik az ügy tárgyául szolgáló magyar szabályozás, mivel egyrészt kizárja a jogszerű használat utólagos igazolásának lehetőségét, másrészt pedig aránytalan mértékű bírságot irányoz elő.

A Bíróság végzését itt olvashatja.

Ezen ügy ismét egy szép példa arra, hogy a magyar jogrend részét képező európai jog ismerete, felhívása és alkalmazása révén szép sikert lehet elérni akkor is, ha az a belföldi jog alapján reménytelennek tűnik.

Érdekességképpen megjegyezzük, hogy irodánk egy hasonló, ámde Magyarországon már jogerősen lezárt ügyben egy magyar magánszemély képviseletében - a tisztességes eljáráshoz, a hatékony jogorvoslathoz, valamint a mozgásszabadsághoz fűződő jog, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére való hivatkozással - keresetet nyújtott be Magyarország ellen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához.

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Dr. Fülöp Botond

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com