C-154/15., C-307/15. és C-308/15. sz. egyesített ügyek - a fogyasztók olyan szerződési feltételek alapján fizetett összegek visszatérítéséhez való joga, amelyek tisztességtelen jellegét a bíróság megállapította (2016. december 21.)

 

Összeegyeztethetetlen a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével egy olyan tagállami bírósági joggyakorlat, mely egy általános szerződési feltétel tisztességtelenségből eredő semmissége megállapításához fűződő joghatásokat kizárólag e megállapítást követő időszakra korlátozza. - A szerződés elsődleges tárgyának meghatározására vonatkozó szerződési feltételek is vizsgálandók a tisztességtelenség szempontjából, ha a fogyasztó a szerződéskötést megelőzően nem rendelkezett elegendő információval a szerződési feltételekkel és a szerződés megkötésének következményeivel kapcsolatban. - Amennyiben rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek, a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni az Irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét.

 

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „Irányelv”) célja a fogyasztók hatékonyabb védelme a tisztességtelen feltételekre vonatkozó egységes szabályok elfogadása révén. Az Irányelv rendelkezései értelmében egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára (3. cikk (1) bekezdés). A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek (4. cikk (2) bekezdés) Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a:feltételeknek mindig világosnak és érthetőnek kell lenniük (5. cikk). A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket (6. cikk (1) bekezdés). A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében továbbá gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását (7. cikk (1) bekezdés).

 

Spanyolországban a hitelintézetek a fogyasztókkal kötött jelzálogszerződésekben gyakran alkalmaztak ún. küszöbkikötéseket, melyek meghatározták azt a minimumértéket, amely alatt a változó kamatláb nem csökkenhet. 2013-ban egy fogyasztói egyesület közérdekű kollektív keresetet indított több hitelintézettel szemben ezen küszöbkikötést tartalmazó és az egyesület által tisztességtelennek vélt szerződési feltételek alkalmazásának megtiltása iránt. A kereset nyomán eljárt spanyol legfelsőbb bíróság – követve az Európai Unió Bíróságának az általános szerződési feltételek érthető és világos megfogalmazásával kapcsolatos állandó joggyakorlatát – megállapította, hogy a szóban forgó, és a szerződések elsődleges tárgyát meghatározó feltételek - bár nyelvtanilag átláthatók voltak a fogyasztók számára - az átláthatóság tág értelemben vett, vagyis az adott feltétel alkalmazásából a fogyasztóra háruló jogi és gazdasági következmények érthetőségére is kiterjedő követelményének nem feleltek meg, ezért megállapította azok semmisségét. A tisztességtelenség megállapításának oka tehát az volt, hogy a szóban forgó feltételek a kölcsönvevőknek elégtelen tájékoztatást nyújtottak a gyakorlati alkalmazásuk konkrét következményeiről. A küszöbkikötéseket tartalmazó feltételek tisztességtelenségének megállapítása azonban csak részleges érvénytelenséget eredményezett, mivel a szerződések ezen feltételek elhagyásával is teljesíthetők maradtak.

 

Az ítélet időbeli hatálya tekintetében azonban a spanyol legfelsőbb bíróság – az általános jogelvek, így mindenek előtt a jogbiztonság elvére hivatkozva – úgy döntött, hogy ítéletének joghatását annak meghozatalának napjára korlátozza, vagyis kizárta a tisztességtelennek minősített feltételek semmisségéhez fűződő jogkövetkezmények visszaható hatályú alkalmazását. Ítéletében úgy határozott, hogy az érintett „küszöbkikötések” semmisségének megállapítása nem érinti sem azokat az ügyeket, amelyekről jogerős bírósági határozattal már véglegesen döntöttek, sem pedig azokat a kifizetéseket, amelyeket az ítélet meghozatalát megelőzően teljesítettek, úgyhogy csakis az ezen időpontot követően e kikötések alapján, jogalap nélkül kifizetett összegeket kell visszatéríteni. Később, egy fogyasztó által benyújtott egyéni kereset elbírálása során a spanyol legfelsőbb bíróság az egyéni fogyasztói keresetekre is kiterjesztette ezen joggyakorlatát, mivel ezen ügyben is azokra az összegekre korlátozta a visszatérítési kötelezettséget, amelyeket a korábbi, közérdekű perben meghozott ítélet kihirdetését követően fizettek ki jogalap nélkül.

 

Az előterjesztő spanyol bíróságok előtti eljárásokban részt vevő fogyasztók küszöbkikötést tartalmazó jelzálogkölcsön-szerződéseket kötöttek különböző bankokkal. Mivel az alapügyben eljáró bíróságokban kétségek támadtak a tekintetben, hogy valamely tisztességtelen feltétel semmisségének megállapításához fűződő joghatások időbeli korlátozása - ahogy az a spanyol legfelsőbb bíróság fentiekben ismertetett joggyakorlatából ered - összeegyeztethető a 93/13 irányelv 6. cikkével, az eljárások egyidejű felfüggesztése mellett ez utóbbi uniós jogi rendelkezés értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatali kérelmekkel fordultak az Európai Unió Bíróságához. Az előterjesztő bíróságok arra is kíváncsiak voltak, hogy amennyiben egyáltalán korlátozható, akkor milyen feltételek bekövetkezése esetén korlátozható valamely tisztességtelen általános szerződési feltétel megsemmisítésének a visszaható hatálya.

 

A felvetett jogkérdés jelentőségét mutatja, hogy a Bíróság 13 bíróból álló és az elnök által vezetett nagytanácsban járt el az ügyben.

 

A luxemburgi bírói testület – az alapeljárásokban részt vevő bankok, valamint a spanyol kormány által az eljárás során előadott felvetésre válaszul – újólag megerősítette, hogy az Irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átláthatósági követelmény nem csupán a szerződési feltételek formális átláthatóságára, vagyis a megfogalmazásuk világos és érthető jellegére korlátozódik, hanem kiterjed a gyakorlati átláthatóság tiszteletben tartására is, vagyis arra, hogy a fogyasztónak elegendő információt szolgáltassanak a szerződéses kötelezettségvállalás jogi és gazdasági vetületéről. A fogyasztó számára ugyanis alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit megismerhesse. Többek között ezek ismerete alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi-e magát. Ennélfogva a szerződés elsődleges tárgyának meghatározására vonatkozó szerződési feltételnek az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tisztességtelen jellegének vizsgálata abban az esetben, ha a fogyasztó a szerződéskötést megelőzően nem rendelkezett elegendő információval a szerződési feltételekkel és a szerződés megkötésének következményeivel kapcsolatban, általában az Irányelv, különösen pedig annak 6.cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.

 

Ezt követően a Bíróság rátért az ügy érdemére és azt tette vizsgálat tárgyává, hogy az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az lehetővé teszi a szerződés elsődleges tárgya körébe tartozó kikötések tisztességtelenségéből eredő joghatások visszaható hatályának olyan jellegű korlátozását, melyet a spanyol legfelsőbb bíróság joggyakorlatában követ.

 

Ezen vizsgálat során a luxemburgi taláros testület abból indult ki, hogy az Irányelv azon rendelkezését, mely szerint a fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, azon nemzeti jogszabályokkal kell egyenértékűnek tekinteni, amelyek a nemzeti jogrendben a közrendi szabályok jellegével bírnak. Olyan kógens rendelkezésről van ugyanis szó, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse. Éppen ezért a nemzeti bíróságnak az a feladata, hogy egészen egyszerűen mellőzze a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazását annak érdekében, hogy a fogyasztóval szemben ne váltson ki kötelező joghatásokat, de nem jogosult arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsa. Ennek kapcsán egyrészt a nemzeti bíróság – amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek – hivatalból köteles vizsgálni az Irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet. Az Irányelv által előírt védelem teljes hatékonysága ugyanis megköveteli, hogy a feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból megállapító nemzeti bíróság minden következtetést levonhasson ezen megállapításból, anélkül hogy meg kellene várnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen.

 

A fenti megfontolásokból az következik, hogy az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást. Ennélfogva egy ilyen kikötés tisztességtelen jellege bírósági megállapításának főszabály szerint azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne, s a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy mellőzze a jogalap nélkül kifizetettnek bizonyuló összegek fizetésére kötelező feltételek alkalmazását, főszabály szerint ugyanezen összegek vonatkozásában visszafizetési kötelezettséget keletkeztet. A fogyasztótól tisztességtelen általános szerződési feltételek alapján beszedett összegek visszafizetésére vonatkozó kötelezettség hiánya ugyanis kétségessé tehetné az Irányelv által elérni kívánt elrettentő hatást. Jóllehet a tagállamok feladata az, hogy a nemzeti joguk által meghatározzák a valamely szerződésben foglalt kikötés tisztességtelen jellege megállapításának és e megállapítás konkrét joghatásai érvényesülésének módját, a tisztességtelen jelleg megállapításának lehetővé kell tennie azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó ezen tisztességtelen feltétel hiányában találná magát; többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.

 

Ebből következik, hogy egy szerződési feltételnek az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tisztességtelen jellegének megállapításához fűződő joghatások időbeli korlátozásával kapcsolatos olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, mint amelyről az alapügyekben szó van, a tisztességtelen jelleget megállapító bírósági határozat kihirdetése előtt „küszöbkikötést” tartalmazó jelzálogkölcsön-szerződést kötő fogyasztók számára csakis korlátozott védelmet biztosít. Az ilyen védelem tehát tökéletlennek és elégtelennek bizonyul, és az Irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben nem minősül sem megfelelő, sem pedig hatékony eszköznek ahhoz, hogy az ilyen fajta kikötés alkalmazását megszüntesse. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságoknak, akik az alapügy elbírálása szempontjából kötve vannak az uniós jog Bíróság által nyújtott értelmezéséhez, saját hatáskörükben mellőzniük kell a joghatásoknak a legfelsőbb bíróság ítéletében elfogadott időbeli korlátozását, amennyiben az nem tűnik összeegyeztethetőnek az uniós joggal.

 

Mindezen megfontolásokra tekintettel a Bíróság úgy válaszolt az előterjesztő nemzeti bíróságoknak, hogy az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely időben korlátozza egy fogyasztó és egy eladó vagy szolgáltató között megkötött szerződésben foglalt kikötésnek az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tisztességtelen jellegének bírósági megállapításához fűződő visszafizetési kötelezettséget, mégpedig csupán azon összegekre, amelyeket a tisztességtelen jelleget megállapító határozat kihirdetését követően jogalap nélkül fizettek meg e kikötés alapján.

 

Mivel a Bíróság a visszaható hatály nemzeti bíróság általi korlátozhatóságát ily módon általánosságban kizárta, nem válaszolt az előterjesztő bíróságok azon kérdéseire, melyek a korlátozás feltételeinek meghatározására irányultak.

 

A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy az uniós bírák ugyanakkor az uniós joggal összeegyeztethetőnek minősítették a tisztességtelenség jogkövetkezményei visszaható hatályú alkalmazásának kizárását a jogerős bírósági határozattal már eldöntött ügyek tekintetében.

 

A Bíróság ítéletét itt találja.

 

Az ítélet jogi lényege az alábbi megállapításokban foglalható össze.

 

Először: nem csupán valamely nemzeti jogszabályi rendelkezés, hanem egy nemzeti felsőbírósági joggyakorlat EU-jogi kompatibilitása is képezheti előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát.

 

Másodszor: a Bíróság újólag megerősítette azt a korábbi joggyakorlatában már kikristályosodott alapelvet, hogy az általános szerződési feltételek átláthatóságára vonatkozó követelményt tágan kell értelmezni: az nem csupán a szerződési feltételek formális átláthatóságára, vagyis a megfogalmazásuk világos és érthető jellegére korlátozódik, hanem kiterjed a gyakorlati átláthatóság tiszteletben tartására is, vagyis arra, hogy a fogyasztónak elegendő információt szolgáltassanak a szerződéses kötelezettségvállalás jogi és gazdasági vetületéről.

 

Harmadszor: a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó általános szerződési feltételek is vizsgálandók a tisztességtelenség szempontjából, ha nem felelnek meg a fentiek szerint, tágan értelmezendő átláthatóság követelményének.

 

Negyedszer: amennyiben rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek, a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni az Irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét. Ebből pedig az következik, hogy ebben az esetben a nemzeti bíróság semmilyen indokkal, így például meg nem engedett keresetváltoztatásra való hivatkozással sem utasíthatja vissza valamely általános szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálatát, mert ez a kötelezettség kereseti kérelem hiányában, hivatalból is terheli.

 

Ötödször: a tisztességtelenségből eredő jogkövetkezmények visszaható hatályú alkalmazásának korlátozása kizárt, csak a jogerős bírósági döntéssel már lezárt ügyek esetében elfogadható.

 

Dr. Fülöp Botond

2017. február 26.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com