C-497/15. és C-498/15. sz. egyesített ügyek - az úthasználati díj megfizetésének elmulasztása miatt előirányzott büntetésekre vonatkozó magyar szabályozás arányossága (2017. március 22.)

Ellentétes az arányosság elvével az úthasználati díjjal kapcsolatos szankciókra vonatkozó, a jogsértés jellegét és súlyát figyelembe nem vevő, tisztán átalányjellegű és aránytalanul magas összegű büntetéseket előíró magyar szabályozás.

 

Az úthasználati díjjal, vagyis valamely járműre az adott közúti infrastruktúra használatáért a megtett távolság és a jármű típusa alapján fizetendő díjjal kapcsolatos tagállami szabályokat – a fuvarozási vállalkozások közötti verseny torzulásainak felszámolása érdekében - a 2011/76/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, 1999. június 17-i 1999/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: „irányelve”) hangolja össze. Az irányelv a tagállamok feladatává teszi az irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciórendszer megalkotását, azzal azonban, hogy a megállapított szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

 

A magyar jog – nevezetesen a 410/2007. (XII. 29.) Kormányrendelet 9. Melléklete - az útdíjköteles útszakaszok használatáért fizetendő, megtett úttal arányos útdíj elmulasztása esetén 80.000 Ft és 165.000,- Ft közötti, átalányösszegű bírságok megfizetését irányozza elő. E szankció teljes mértékben objektív jellegű, így a hatóságnak nem áll módjában – a jogszabályban felsorolt eseteken kívül – figyelembe venni az üzemben tartó egyéni és sajátos helyzetét, illetve azt vizsgálni, hogy a jogsértés ténylegesen felróható-e neki, tehát hogy kifejezett szándékosság vagy egyszerű gondatlanság alapozza meg.

 

Az alapeljárások felperesei magyar vállalkozások, melyekkel szemben Budapest Rendőrfőkapitánya jogosulatlan úthasználat miatt 165.000,- Ft, illetve 140.000,- Ft összegű bírságot szabott ki. A gépjármű vezetője az egyik esetben a navigációs berendezés meghibásodása, a másikban pedig figyelmetlenség folytán nem az előírt lehajtónál hagyta el az autópályát, így azt olyan – az együk ügyben 5, a másikban pedig 11 km hosszú szakaszon - is használta, melyre vonatkozóan a díjat előzetesen nem fizette meg. Az egyik ügyben a vállalkozás rendelkezett jogosultsággal a jogosulatlanul használt autópálya-szakasszal párhuzamos útvonalra, ráadásul az ez utóbbi szakaszra fizetendő úthasználati díj összege alacsonyabb is volt a tervezett útvonalra kifizetett díjnál, a másik ügyben pedig a gépjárművezető a jogsértés elkövetésétől számított 20 percen belül önként kifizette a figyelmetlensége folytán használt autópálya-szakasz használatához megkövetelt úthasználati díj összegét. Ily módon a jogosulatlan úthasználatból a vállalkozások jogtalan előnyre nem tettek szert és az állami költségvetés vonatkozásában kár egyik esetben sem keletkezett. 

 

A felperes vállalkozások a büntetést kiszabó határozatokkal szemben keresetet indítottak az illetékes Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt, s keresetükben többek között arra hivatkoztak, hogy a büntetés összegét megállapító magyar jogszabályi rendelkezések aránytalan szankciókat írnak elő, s ennél fogva ellentétesek az uniós joggal. A bíróságnak az eljárás során kételyei támadtak a tekintetben, hogy az előtte folyamatban lévő ügyekben elkövetett jogsértések sajátosságaira tekintettel arányosnak tekinthető-e a magyar szankciórendszer, mely a viszonylati jegyek megváltásával kapcsolatos szabályok megsértése esetére – a szabályszegések súlyától függetlenül – objektív módon átalányösszegű bírság kiszabását írja elő. Ezen oknál fogva az előtte folyó eljárásokat felfüggesztette és előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához, melynek elnöke elrendelte a két ügy egyesítését.

 

Ítéletében az Európai Bíróság mindenekelőtt összefoglalta a valamely uniós jogszabály által létrehozott rendszer tekintetében megalkotott tagállami szankciórendszer arányosságával kapcsolatban a joggyakorlatában korábban már megfogalmazott alapelveket. Ezek értelmében valamely szankciórendszer akkor felel meg az arányosság uniós jogi alapelvének, ha az előirányzott szankciók nem lépik túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához. Az arányosság elve továbbá azt is magában foglalja, hogy amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé hátrányosat kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest. A Bíróság e vonatkozásban már megállapította, hogy a jogsértések visszaszorítására irányuló szankciók szigorúságának összhangban kell állnia a jogsértés súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, az arányosság általános elvének tiszteletben tartásával. Az arányosság elve továbbá nemcsak a jogsértés tényállási elemeinek meghatározását és a bírságok mértékével kapcsolatos szabályok meghatározását illetően, hanem a bírság kiszabása során figyelembe vehető tényezők megítélése tekintetében is köti a tagállamokat.Az Európai Unió Bírósága Luxemburgban

 

A Bíróság a fenti követelmények kontextusában vizsgálta meg az ügy tárgyát képező magyar szabályozást. Megállapította, hogy annak megfelelően a bírság összegét kizárólag az érintett gépjárműnek a tengelyek száma alapján megállapított kategóriája határozza meg, a differenciálás tehát semmilyen kapcsolatban nem áll a gépjármű üzemben tartójának vagy vezetőjének magatartásával, nem veszi figyelembe az elkövetett jogsértés jellegét és súlyát, így például az előírt úthasználati díj összegének kifizetése nélkül megtett távolságot sem. A kötelezettség be nem tartását szankcionáló bírság tehát tisztán átalányjellegű. Márpedig a Bíróság korábban már kimondta, hogy az uniós szabályozással elérni kívánt célokhoz képest aránytalannak tűnik a törvény által előírt bizonyos kötelezettségek bármely megsértése tekintetében az átalányösszegű bírság a nélküli alkalmazása, hogy az említett bírság összegét a jogsértés súlya alapján differenciálnák. A Bíróság által joggyakorlatában kimunkált feltéteknek nem felel meg a nemzeti hatóságok azon kötelezettsége, hogy anélkül szabjanak ki 140.000,- Ft-tól 165.000 Ft-ig terjedő átalányösszegű bírságot, hogy lehetőségük lenne az adott ügy konkrét körülményeinek figyelembevételére, adott esetben pedig a bírság összegének mérséklésére.

 

Mindezen megfontolásokra tekintettel az Európai Bíróság megállapította, hogy az irányelv 9a. cikkében előírt arányosság követelményével ellentétes az olyan szankciórendszer, mint amilyenről az alapügyben szó van, amely a közúti infrastruktúra használatához kapcsolódó úthasználati díj előzetes kifizetésének kötelezettségére vonatkozó szabályok bármilyen megsértése esetén – annak jellegétől és súlyától függetlenül – átalányösszegű bírság kiszabását írja elő.

 

Ezzel kapcsolatban a Bíróság kiemelte azt a körülményt, hogy a C-497/15. sz. ügyben a felperesre kiszabott bírság összege több mint 500-szor magasabb a ki nem fizetett úthasználati díj összegénél, a C-498/15. sz. ügyben pedig ez az összeg több mint 87-szer magasabb a késedelmesen kifizetett úthasználati díjnál. Következésképpen a szankcióknak a magyar jog által előírt mértéke is ellentétes az irányelv 9a. cikkével.

 

Ezt követően a luxemburgi bírák azt tették vizsgálatuk tárgyává, hogy az arányosság követelményével ellentétes-e egy jogi szankciórendszer pusztán a jogsértés elkövetőinek objektív felelősségének megállapítása folytán, és ezen kérdésre nemmel feleltek. A Bíróság szerint ugyanis az elérni kívánt célokhoz képest nem aránytalan az objektív felelősségi rendszer bevezetése, amennyiben ez a rendszer jellegénél fogva alkalmas arra, hogy az érintett személyeket valamely rendelet rendelkezéseinek tiszteletben tartására ösztönözze, és amennyiben az elérni kívánt célok olyan közérdeket képeznek, amely alkalmas arra, hogy igazolja ilyen rendszer bevezetését. A közúti infrastruktúrát használó nehéz gépjárművek üzemben tartóinak útdíj fizetésért fennálló kötelezettsége ezen elvek figyelembe vételével alapul szolgálhat az objektív felelősség megállapításához, mivel egyrészt az arra készteti a közlekedő nehéz tehergépjárművek üzemben tartóit, hogy az általuk fizetendő úthasználati díjat előzetesen fizessék meg, másrészt pedig a felelősségi rendszer által követett célok közérdeket képeznek. Ennélfogva az említett kötelezettségek megsértését szankcionáló, olyan objektív felelősségi rendszer bevezetése, mint amilyen az alapügyben szerepel, önmagában nem összeegyeztethetetlen az uniós joggal.

 

Az ítélet elvi jelentősége annak újbóli megerősítése, hogy valamely uniós szabályozás alapján bevezetett tagállami szakciórendszernek mindenképpen meg kell felelnie az arányosság elvének. S bár a felelősségi rendszer objektív jellege önmagában véve nem, a szankciók mértékének az egyéniesítés lehetőségét teljes mértékben kizáró, átalányjellegű előírása azonban kizárja az arányosság elvének való megfelelést.

 

Dr. Fülöp Botond

2017. március 26.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com