C-26/13. sz. ügy: ítéletet hirdetett az Európai Bíróság a Kásler-ügyben (2014. április 30.)

Miként arról honlapomon is már több ízben beszámoltam, a Kúria a Kásler-házaspár által az OTP Jelzálogbank ellen deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett az Európai Unió Bírósága elé. Azt követően, hogy a főtanácsnok 2014. február 12-én meghozta indítványát, a luxemburgi testület április 30-án kihirdette ítéletét.

 

Mielőtt rátérek az ítélet ismertetésére, a félreértések megelőzése érdekében érdemes néhány szót ejteni arról, hogy tulajdonképpen miről „szól” és miről nem „szól” az Európai Bíróság ítélete.

 

Mindenek előtt hangsúlyozni szeretném, hogy az előzetes döntéshozatali ügyekben az Európai Bíróság nem dönt az alapügyben, s így jelen esetben sem hozott ítéletet a Kásler-házaspár és az OTP Jelzálogbank között folyó perben: a luxemburgi grémium „csupán” a nemzeti bíróság (jelen esetben a Kúria) által feltett, az uniós jog értelmezésére, vagy érvényességére vonatkozó konkrét kérdéseket válaszolja meg. Ugyancsak szükségesnek tartom kiemelni, hogy az ügy tárgya nem a deviza alapú kölcsönszerződések jogszerűsége vagy érvényessége, hanem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13 irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezése volt. A luxemburgi bírói testület tehát sem a deviza alapú kölcsönszerződések jogszerűségével, vagy érvényességével, sem pedig azzal kapcsolatban nem foglalt állást, hogy az árfolyamrés alkalmazását biztosító szerződési kikötések tisztességtelenek-e, vagy sem, csupán megadta azokat a szempontokat, melyek alapján ez utóbbi kérdés a nemzeti bíróság által eldönthető. A legmagasabb uniós bírói fórum határozata ugyanakkor lényeges, és a tagállami bíróságok által a jövőben kötelezően figyelembe veendő rendelkezéseket tartalmaz a fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételekkel szemben támasztott azon követelménnyel kapcsolatban, mely ezen feltételek világos és érthető megfogalmazására vonatkozik. Az európai és a magyar fogyasztóvédelmi jog szempontjából ugyancsak fontosak az ítélet azon

megállapításai, melyek a tisztességtelen szerződési feltételek elhagyása következtében teljesíthetetlenné váló fogyasztói szerződések bíróság általi „megmentésének” lehetőségével kapcsolatosak. A határozat tehát tartalmaz olyan megállapításokat, melyeket a magyar bíróságoknak a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének vizsgálata során – azok tárgyától függetlenül - a jövőben figyelembe kell venniük.

 

Meg kell továbbá jegyezni, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések érvénytelenségének csupán egyik lehetséges oka a pénzintézet által alkalmazott általános szerződési feltételek tisztességtelen jellege. Ezen okon túl a konkrét, egyedi szerződések természetesen számos más egyéb okból is lehetnek érvénytelenek, például azért, mert nem felelnek meg a jogszabály által támasztott alaki vagy tartalmi követelményeknek. A jogszabályba ütközés folytán előállt, vagy a törvény által valamely rendelkezése megsértésének szankciójaként előírt, s a bankok elleni perekben gyakran hivatkozott semmisségi okokkal az Európai Bíróság a jelen ügyben értelemszerűen egyáltalán nem foglalkozott.

 

Ezek után lássuk, melyek az Európai Bíróság ítéletének legjelentősebb megállapításai:

 

a) A "világosság és érthetőség" követelményét széles értelemben kell értelmezni és – csakúgy, mint a tisztességtelenség vizsgálatának kizárását lehetővé tévő egyéb szabályokat - szigorúan kell megítélni annak érdekében, hogy a tisztességtelenség vizsgálatának lehetősége alóli kivétel minél szűkebb legyen. Az Európai Bíróság ítéletéből inkább az következik, hogy a nemzeti bíróságok vizsgálhatják az árfolyamrés alkalmazását eredményező általános szerződési feltételek tisztességtelen jellegét.

 

b) A szerződésnek a tisztességtelen általános szerződési feltételek által előidézett, és a szerződés teljesíthetetlenné válását eredményező érvénytelensége a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésének behelyettesítése révén a fogyasztó érdekében orvosolható.

 

ad a)

 

 

Az Európai Bíróság ítéletében abból indult ki, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát, Ezen egyenlőtlen helyzet teszi szükségessé az egyedileg meg nem tárgyalt általános szerződési feltételek vizsgálatát - az adott tényállás körülményeire tekintettel - a jóhiszeműség, az egyenlőség és az átláthatóság követelményeinek tükrében.

 

A a A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kivonjanak a tisztességtelenség vizsgálatának lehetősége alól bizonyos szerződési feltételeket, nevezetesen azokat, melyek a szerződés elsődleges tárgyát határozzák meg, valamint azokat, melyek a szolgáltatás és az ár arányára vonatkoznak. Ezen szerződési feltételek is azonban csak akkor nem vizsgálhatók a bíróság által a tisztességtelenség szempontjából, ha megfelelnek a világosság és az érthetőség követelményének. A Bíróság kiemelte, hogy mivel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése ekképpen kivételt biztosít a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatának azon rendszere alól, amelyet az ezen irányelv által bevezetett fogyasztóvédelmi rendszer előír, e rendelkezést szigorúan kell értelmezni.

 

Ezt követően a Bíróság azon szempontokat határozta meg, melyek alapján megállapítható, hogy valamely szerződéses kikötés a szerződés elsődleges tárgyának minősül-e, s mint ilyen, kivonható a tisztességtelen jellegre vonatkozó tartalmi vizsgálat alól. A szerződés elsődleges tárgyának azok a kikötések tekinthetők, melyek a felek elsődleges, alapvető szolgáltatásait írják le. Ezzel szemben azok a feltételek, amelyek magának a szerződéses kapcsolatnak a lényegét meghatározó feltételekhez képest járulékos jelleggel rendelkeznek, nem tartozhatnak a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma alá. Arra a kérdésre, hogy a folyósításkor és a törlesztéskor alkalmazott árfolyamtípust meghatározó szerződési kikötések a szerződés elsődleges tárgyára vonatkoznak-e, a Bíróság nem adott konkrét választ: úgy fogalmazott ítéletében, hogy a konkrét jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak kell a kölcsönszerződés természetére, általános rendszerére és kikötéseire, valamint jogi és ténybeli összefüggéseire tekintettel megítélnie, hogy a havi törlesztőrészletek átváltási árfolyamát meghatározó feltétel az adós azon szolgáltatása alapvető elemének minősül-e, amely abból áll, hogy a hitelező által a rendelkezésére bocsátott összeget visszafizesse.

 

Ugyancsak nem vizsgálhatók a bíróság által a tisztességtelenség szempontjából azok a szerződési feltételek, melyek a szolgáltatás és az ár megfelelésére (vagyis az árképzésre) vonatkoznak. A Bíróság rámutatott, hogy e kizárás csak olyan szerződési feltételekre korlátozódhat, melyek egy tényleges szolgáltatás tényleges díja közötti megfelelésre vonatkoznak, így a szolgáltató által végzett tényleges szolgáltatás hiányában a fogyasztóra rótt fizetési kötelezettséget rejtő szerződési kikötésekre a kizárás nem alkalmazható, e szerződési feltételek tehát vizsgálhatók a tisztességtelenség szempontjából. A pénzintézet által végzett tényleges átváltási szolgáltatás hiányában ugyanis nem beszélhetünk „díjazásról” sem, így fogalmilag kizárt azon kivétel alkalmazása, mely a szolgáltatás és az ellenérték közötti megfelelésre vonatkozó szerződési feltételekre vonatkozik. A Bíróság ítéletéből tehát az következik, hogy e második kivétel nem vonatkozik az árfolyamrés alkalmazását előíró szerződési feltételekre, amennyiben a pénzintézet a fogyasztó részére tényleges átváltási szolgáltatást nem végez.

 

Mivel a Bíróság ítéletében egyértelműen nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az árfolyamrés alkalmazását előíró szerződési feltételek – a konkrét tényállás körülményei között – elvileg a szerződés elsődleges tárgyának is minősülhetnek, s mivel a tisztességtelenség vizsgálatának lehetősége alóli kizárás még ebben az esetben is csak akkor lehetséges, ha a szóban forgó feltételek világosak és érthetőek, a Bíróság ítéletében ezen kritérium megállapításának feltételeit is vizsgálta. A kérdés konkrétan úgy merült fel, hogy hogy azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük, csupán azt kell e érteni, hogy a fogyasztó számára az érintett szerződési feltételnek önmagában nyelvtanilag kell világosnak és érthetőnek lennie, vagy azt is, hogy a szerződési feltétel alkalmazása gazdasági indokainak, illetve a szerződés többi feltételével való kapcsolatának is világosnak és érthetőnek kell lennie ugyanezen fogyasztó számára.

 

A luxemburgi testület ezen kérdéssel összefüggésben emlékeztetett korábbi joggyakorlatára, melynek értelmében a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit megismerhesse. Többek között ugyanis ezen ismeret alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva szerződéses kapcsolatra lép-e vele. A szerződési feltételek átláthatóságának a 93/13 irányelvben foglalt követelménye ezért nem korlátozható kizárólag azok alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére: mivel a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, az átláthatóság e követelményét kiterjesztő módon kell érteni. Konkrétan, az árfolyamrés alkalmazását eredményező szerződési feltételek tekintetében a világosság és az érthetőség követelménye csak abban az esetben teljesül, ha a szerződés átlátható jelleggel feltünteti az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

 

ad b)

 

A Kúria által feltett kérdések közül valószínűleg a harmadik volt a legizgalmasabb. Ezen kérdés arra irányult, hogy mik lehetnek a lehetséges jogkövetkezményei a szerződés valamely tisztességtelen általános szerződési feltétel semmissége folytán előállt olyan részleges érvénytelenségének, mely a szerződést teljesíthetetlenné teszi. A Ptk. szerint ugyanis amennyiben a fogyasztói szerződés a tisztességtelen kikötés hiányában teljesíthetetlenné válik, úgy az egész szerződés megdől. Márpedig nyilvánvaló, hogy egy deviza alapú kölcsönszerződés az átváltási mechanizmust szabályozó szerződési rendelkezések elhagyása esetén teljesíthetetlenné válik. Vajon „megmentheti-e” a bíróság ebben az esetben a szerződést úgy, hogy kiküszöböli a szóban forgó kikötés tisztességtelenségét? Ha az Európai Bíróság erre a kérdésre egyértelmű nemmel felel, akkor akár megdőlhet minden olyan deviza alapú kölcsönszerződés, mely árfolyamrés alkalmazását tette lehetővé a pénzintézet számára. Az alapügyben eljárt magyar bíróságok nem állapították meg az egész szerződés érvénytelenségét, hanem az árfolyamrés alkalmazását biztosító szerződési rendelkezés tisztességtelenségét kiküszöbölték úgy, hogy a szóban forgó kikötést módosították akként, hogy a törlesztő részleteket is a bank által alkalmazott vételi árfolyamon kell számolni. A bíróságok a Ptk. 237.§ (2) bekezdése alapján jártak el, mely lehetővé teszi az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítását, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető.

 

Álláspontom szerint ezen kérdés kapcsán a Kúria némileg félrevezette az Európai Bíróságot. A feltett kérdésből ugyanis úgy tűnik, mintha lenne a magyar jogban olyan diszpozitív rendelkezés, mely a szóban forgó problémára alkalmazható lenne. Az egyetlen szóba jöhető ilyen „diszpozitív rendelkezés” - a Ptk. 231.§ (2) bekezdése - úgy rendelkezik, hogy a nem a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben megállapított tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ebből a rendelkezésből ugyanakkor az alapul veendő árfolyam típusa (vételi, közép vagy eladási) nem következtethető ki. Számomra nem világos tehát, hogy a Kúria mely magyar jogszabályi rendelkezés „behelyettesítésével” véli megszüntethetőnek a szerződésnek az árfolyamrés alkalmazásából eredő tisztességtelen jellegét...

 

Ítéletében a Bíróság mindenek előtt emlékeztetett korábbi joggyakorlatára, mely szerint a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse. Ha ugyanis a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókra való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében. Ebben az esetben az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek.

 

Ebből azonban – az ítélet szerint – nem következik az, hogy az alapügyhöz hasonló helyzetben a nemzeti bíróság ne helyettesíthetné a tisztességtelen szerződési feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével. Ezen lehetőség biztosítását indokolttá teszik az irányelv célkitűzései is, mivel az azt eredményezi, hogy a szerződés az árfolyamrés alkalmazását biztosító szerződési feltétel elhagyása esetén is fennmaradhat. Nagyon lényeges, hogy a Bíróság külön hangsúlyozta ítéletében, hogy "az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben" a szerződés teljes egészében történő megsemmisítése a fogyasztó számára okozna káros következményeket, mivel a részletekben fizetendő kölcsönösszeg azonnal egy összegben esedékessé válna. A szerződés megsemmisítése ezáltal jobban büntetné a fogyasztót, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe. A Bíróság ezért megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy "az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben", amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását.

 

Ami az ítélet jogi jelentőségét illeti, véleményem a következő.

 

Egyrészt, a Bíróság azon megállapítását, hogy a világosság és az átláthatóság követelményét széles értelemben kell felfogni és alkalmazni, a bankok elleni perekben eredményesen lehet alkalmazni az általános szerződési feltételek megtámadása során. Elegendő csupán emlékeztetni arra, hogy a banki üzletszabályzatoknak például az árfolyam-különbözet elszámolására vonatkozó rendelkezései gyakran olyannyira összetettek és az általánosítás olyan magas fokán állnak, hogy nem csupán egy átlagos fogyasztótól, de gyakran egy matematikusi diplomával rendelkező adóstól sem várható el a hatványkitevős képletekkel és kereszthivatkozásokkal teletűzdelt apróbetűs rendelkezések megértése, illetve az, hogy azok alapján pontosan fel tudja mérni a szerződésből eredő gazdasági-pénzügyi következményeket. Márpedig, ha ez így van, akkor a Bíróság értelmezése szerint az árfolyam-különbözet elszámolására vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelennek minősülhetnek, melyek elhagyása révén egy deviza alapú kölcsönszerződés nyilvánvalóan nem teljesíthető.

 

Másrészt, ami a tisztességtelen szerződési feltételek elhagyása révén teljesíthetetlenné váló szerződések bíróság általi „megmentésének” kérdését illeti, fennáll a veszélye, hogy a Kúria az Európai Bíróság ezzel kapcsolatos döntését azon irányvonalának megerősítéseként fogja értékelni, mely a deviza alapú kölcsönszerződések érvénytelenségének kiküszöbölésének elsődlegességét, vagyis a szerződések bíróság általi "megmentésének" fontosságát hangsúlyozza a szerződések megsemmisítése helyett. Azonban, véleményem szerint, a Bíróság ítéletének ilyetén történő értelmezése nem helytálló: abból ugyanis kiolvasható, hogy a tisztességtelen feltétel elhagyása révén teljesíthetetlenné váló szerződések bíróság általi „megmentése” csak a fogyasztó érdekében lehetséges. Magyarán: ha a konkrét jogvitában a fogyasztó érdekének a szerződés megsemmisítése felel meg (mert például már a felvett kölcsönösszegnél jóval nagyobb összeget fizetett meg a banknak), akkor, álláspontom szerint, nincs jogi lehetőség a szerződés „megmentésére”, mert ezzel – ahogy a Bíróság fogalmazott ítéletében - „a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő kerülne veszélybe”. A szerződésnek a fogyasztóval szemben tisztességtelenül eljárt szolgáltató érdekében való megmentése a Bíróság ítéletével - véleményem szerint - nem igazolható! Vagyis esetről esetre, a konkrét tényállás jellemzőinek figyelembe vételével kell döntenie a bíróságnak abban a kérdésben, hogy él-e a tisztességtelennek bizonyult általános szerződési feltétel helyettesítésének eszközével, vagy ellenkezőleg: teljes egészében érvénytelennek nyilvánítja a teljesíthetetlenné vált kontraktust. Ezen megközelítés helyességét támasztja alá az is, hogy a Bíróság válaszában kifejezetten szerepel az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben kitétel, ami arra utal, hogy a luxemburgi bírák is szükségesnek vélik a konkrét tényállás vizsgálatát a jogkövetkezmények alkalmazása során.

 

Az Európai Bíróság ítéletét itt, az arról kiadott sajtóközleményt pedig itt találja.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.
 
Dr. Fülöp Botond

 

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com