C-96/14. számú ügy - a biztosító szolgáltatásának feltételeit meghatározó általános szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálhatósága hitelbiztosítási szerződés esetén (2015. április 23.)

A szerződési feltételek átláthatóságára vonatkozóan a 93/13 irányelvben foglalt követelményt kiterjesztően kell értelmezni, az nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem azt is magában foglalja, hogy az átlagosan tájékozott, laikus fogyasztó e feltételek alapján képes legyen megérteni és átlátni azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltételek utalnak, valamint az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt, oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket. Ha valamely szerződési feltétel megfogalmazása nem világos, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó.
 
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: "irányelv") 4. cikkének (2) bekezdése szerint nem vizsgálhatók a tisztességtelenség szempontjából azok a szerződési feltételek, melyek a szerződés elsődleges tárgyára és/vagy az eladott áru, vagy szolgáltatás és annak ára közötti megfelelésre vonatkoznak, feltéve azonban, hogy a szóban forgó feltételek világosak és érthetők. Az irányelv 5. cikke rögzíti azt az elvet, hogy ha egy általános szerződési feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó.
 
Az alapügy francia felperese két fogyasztói kölcsönszerződést kötött egy francia pénzintézettel. A hitelkonstrukció ún. csoportbiztosítást is tartalmazott, melynek értelmében a biztosító az adós halála, illetve teljes és végleges rokkanttá válása esetn átvállalja a kölcsönszerződésből eredő, az adóst terhelő fizetési kötelezettség 100 %-át, míg teljes munkaképtelenné válása esetén a 75 %-át. A biztosítási szerződés meghatározta a "teljes munkaképtelenség" fogalmát, eszerint [a] biztosított teljesen munkaképtelen, ha tevékenysége baleset vagy betegség eredményeként bekövetkezett folyamatos szünetelésének 90 napos időszakát (várakozási idő) követően képtelen arra, hogy kereső vagy nem kereső tevékenységet folytasson”.
 
Az alapügy felperesét 2000-ben munkahelyi baleset érte. A balesetet követő öt év elteltével műtéti beavatkozás vált szükségessé, részleges állandó munkaképtelensége mértékét ekkor 67%‑ra becsülték. 2007 augusztus 3-tól 2008 február 22-ig ismételten felmentették a munkavégzés alól.  2011. január 1‑jétől az őt sújtó részleges állandó munkaképtelenség mértékét a társadalombiztosítás 72%‑ban állapította meg. Ennek alapján részére 1057,65 euró összegű havi járadékot állapítottak meg.
 
A biztosító - miután az általa megbízott orvos a felperest megvizsgálta - közölte felperessel, hogy  2012. június 18‑tól már nem vállalja át a kölcsönei alapján fizetendő összegeket, mivel - álláspontja szerint - felperes egészségi állapota, noha már nem engedi meg korábbi foglalkozásának folytatását, lehetővé teszi számára megváltozott munkaképességének megfelelő szakmai tevékenység végzését, legalábbis részmunkaidőben.
 
Felperes a biztosító döntése miatt az illetékes francia bíróság előtt pert indított a biztosító ellen. Elsődlegesen – többek között a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezései alapján – azt kéri, hogy állapítsák meg, hogy a biztosítási szerződés teljes munkaképtelenség meghatározására, illetve a garancia teljesítésének feltételeire vonatkozó kikötései tisztességtelenek, továbbá, hogy kötelezzék a biztosítót arra, hogy vállalja át azokat az összegeket, amelyeket a kölcsönszerződés alapján 2012 júniusától fizetni kell. Kérelmei alátámasztása érdekében felperes egyfelől arra hivatkozik, hogy a biztosítási szerződés azon feltétele, amely a biztosító részéről az átvállalást ahhoz a feltételhez köti, hogy a biztosított teljes mértékben képtelen legyen arra, hogy kereső vagy nem kereső tevékenységet folytasson, tisztességtelen, mivel jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Másfelől azt állítja, hogy a teljes munkaképtelenség meghatározását oly módon szövegezték meg, amely nem teszi lehetővé a laikus fogyasztó számára, hogy megértse tartalmát. A biztosító a keresettel szemben - többek között - azzal védekezik, hogy a biztosítási szerződés támadott feltétele nem minősülhet tisztességtelennek, mivel a szerződés tárgyára vonatkozik, így ezen feltétel vonatkozásában a tisztességtelenség vizsgálata - az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése, valamint az ezen szabályt átültető francia nemzeti jog alapján - kizárt.
 
Az előterjesztő francia bíróságnak elsősorban azért támadtak kétségei a biztosítási szerződésben szereplő, a teljes munkaképtelenség fogalmát meghatározó kikötés tisztességes jellege vonatkozásában, mivel az már abban az esetben is kizárja a biztosító szolgáltatását, ha a biztosított kereső tevékenység végzésére nem, ám bármilyen jellegű nem kererső tevékenység folytatására alkalmas. Ezzel kapcsolatban a francia bíróság hangsúlyozta, hogy a perbelihez hasonló biztosítás célja éppen az, hogy biztosítsa a kölcsönvevő által vállalt kötelezettségek megfelelő teljesítését abban az esetben, ha az utóbbi egészségi állapota nem teszi lehetővé számára, hogy a továbbiakban olyan tevékenységet folytasson, amely biztosítja számára az ahhoz szükséges jövedelmet, hogy teljesítse kötelezettségeit.
 
A 2015. április 23-án kihirdetett ítéletében az Európai Bíróság mindenek előtt emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát. Tekintettel arra. hogy az írányelv azon rendelkezése, melynek értelmében a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy a díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy a nyújtott szolgáltatással való megfelelésére, kivételt fogalmaz meg a tisztességtelenség teljes körű vizgsálatát előíró rendszer alól, e rendelkezést szigorúan kell értelmezni. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó, illetve szolgáltatás és a díjazás megfelelésére vonatkozó feltételek csak abban az esetben nem vizsgálhatók a tisztességtelenség szempontjából, ha egyébként világosan és érthetően vannak megfogalmazva.
 
A Bíróság joggyakorlata értelmében azok a szerződéses feltételek tartoznak a szerződés elsődleges tárgya körébe, amelyek e szerződés alapvető szolgáltatásait állapítják meg, és amelyek – ilyenekként – jellemzik azt. Utalva a Kásler-ügyben meghozott ítéletére, a luxemburgi bíróság emlékeztetett azon elvre, hogy annak meghatározása érdekében, hogy valamely szerződési feltétel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma alá esik‑e, annak vizsgálatát a szerződés természetére, általános rendszerére és annak valamennyi kikötésére, valamint jogi és ténybeli összefüggéseire tekintettel kell elvégezni. Ami kifejezetten a  biztosítási szerződéseket illeti, mindenek előtt azt kell figyelembe venni, hogy e szerződések alapvető jellegzetességeként a biztosító előre fizetendő díj ellenében vállalja, hogy a biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződéskötéskor rögzített szolgáltatást nyújtja a biztosított részére. Továbbá, a 93/13 irányelv tizenkilencedik preambulumbekezdése kimondja, hogy az ilyen szerződésekben a biztosított kockázatot és a biztosító felelősségét egyértelműen meghatározó vagy körülhatároló feltételek nem vethetők alá a tisztességes jelleg megítélésének, ha ezeket a korlátozásokat figyelembe veszik a fogyasztó által fizetendő biztosítási díj kiszámításánál. Mindezek alapján a Bíróság álláspontja szerint a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a fenti szempontok és körülmények figyelembe vételével a perbeli biztosítási szerződésben kikötött és a kölcsönvevő teljes munkaképtelensége esetén a hitelező részére fizetendő összegek átvállalásának biztosítását célzó feltétel a szerződés elsődleges tárgyának körébe tartozik-e.
 
A szerződési feltételek átláthatóságára vonatkozóan a 93/13 irányelvben foglalt követelményt pedig kiterjesztően kell értelmezni, az nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem azt is magában foglalja, hogy az átlagosan tájékozott, laikus fogyasztó e feltételek alapján képes legyen megérteni és átlátni azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltételek utalnak, valamint az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt, oly módon, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket. Ha valamely szerződési feltétel megfogalmazása nem világos, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó.
 
Az alapeljárás tárgyául szolgáló feltételek kapcsán a Bíróság ítéletében kételyeinek adott hangot a tekintetben, hogy azok megfelelnek a - kiterjesztően értelmezendő - átláthatóság követelményének. A biztosító szolgáltatásának feltételeként meghatározott teljes munkaképtelenség ugyanis oly mértékben általános módon került definiálásra a szerződésben, hogy az akár olyan értelmezésre is alapot adhat, mely szerint a teljes munkaképtelenség megállapíthatóságát kizárhatja bármely, meghatározott cél elérése érdekében folytatott emberi művelet vagy tevékenység végzésére való alkalmasság. Ráadásul, az alapeljárásban szóban forgó szerződés megkötésekor a fogyasztóban nem szükségszerűen tudatosult az a körülmény, hogy az e szerződés értelmében vett „teljes munkaképtelenség” fogalma nem azonos a francia szociális biztonsági jog értelmében vett „részleges állandó munkaképtelenség” fogalmával. A luxemburgi grémium kiemeli továbbá ítéletében, hogy az alapeljárásban szóban forgó szerződés egy szélesebb szerződésegyüttesben helyezkedik el, és a kölcsönszerződésekhez kapcsolódik. Márpedig egymásshoz kapcsolódó szerződések megkötése során nem várható el ugyanolyan gondosság a fogyasztótól az e biztosítási szerződés által fedezett kockázatok felmérését illetően, mintha az említett szerződést a kölcsönszerződésektől különállóan kötötte volna.
 
Az Európai Bíróság végül nem foglalt állást az alapeljárás tárgyát képező szerződési feltételnek a tisztességtelenség szempontjából történő vizsgálhatósága tárgyában, hanem megadta azokat a szempontokat az előterjesztő francia bíróság számára, melyek alapján e bíróságnak döntést kell hoznia a tekintetben, hogy a perbeli feltételek egyrészt a szerződés elsődleges tárgyához tartoznak-e, másrészt pedig megfelelnek-e a világos és érthető megfogalmazás követelményének.
 
A Bíróság ítéletét itt, az arról kiadott sajtóközleményt pedig itt találja.
 
Dr. Fülöp Botond
2015. május 15.
 
 

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com