C-186/16. számú ügy – az idegen pénznemben megállapított kölcsön árfolyamkockázatát a fogyasztóra hárító általános szerződési feltétel tisztességtelensége (2017. szeptember 20.)

 

A fogyasztói hitelszerződések egyedileg meg nem tárgyal feltétele, mely a hitel adós általi visszafizetésének pénznemét határozza meg, a szerződés elsődleges tárgya körébe tartozik, s ennek folytán nem minősülhet tisztességtelennek, ha megfogalmazása világos és érthető. - A világos és érthető megfogalmazás követelménye kiterjesztő módon értelmezendő, és – a nyelvtani érthetőségen túl - kiterjed a tartalmi értelemben vett érthetőségre is. - A deviza alapú kölcsönt nyújtó és az árfolyamkockázatot az adósra hárító hitelezőnek a szerződéskötést megelőzően, világos és érthető megfogalmazással, a hitel teljes költségére kiterjedően olyan tájékoztatást kell nyújtania a fogyasztónak, mely egyértelművé teszi a kölcsönnel összefüggő kockázatokat és mely alapján a fogyasztó értékelni tudja e kockázatoknak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt következményeit is. - Egy szerződési feltétel tisztességtelen jellege az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva értékelendő, azonban figyelemmel kell lenni mindazon körülményekre, amelyekről az eladónak vagy szolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, és amelyek az említett szerződés későbbi teljesítésére kihathattak.

 

Az Európai Unió tagállamaiban a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket az 1993. április 5.i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) harmonizálja. Az Irányelv értelmében valamely egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. A jogszabály kimondja, hogy olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek mindig világosnak és érthetőnek kell lenniük. Valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát a szerződéskötés időpontjában, a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének, a szerződéskötés valamennyi körülményének, továbbá e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételének figyelembevételével kell megítélni, amelytől e szerződés függ. A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése ugyanakkor nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. Következésképpen ez utóbbi feltételek nem minősülhetnek tisztességtelennek, ha világosan és érthetően fogalmazták meg azokat.

 

Az előterjesztő román bíróság előtt folyamatban lévő peres eljárás felperesei 2007 és 2008 között svájci frank alapú hitelszerződéseket kötöttek egy román bankkal ingatlanvásárlás, más hitelek refinanszírozása, illetve személyes igények kielégítése céljából. Mivel a szerződések értelmében a felpereseknek ugyanabban a pénznemben, azaz svájci frankban kellett fizetniük a havi törlesztőrészleteket, mint amelyben a hitelt felvették, az árfolyamkockázatot és az árfolyam-különbözet megfizetésének kötelezettsége teljes egészében őket terhelte. A felperesek szerint ugyanakkor a kölcsönszerződések megkötését megelőzően nem kaptak megfelelő tájékoztatást a banktól az árfolyamkockázat tekintetében. Álláspontjuk szerint ugyanis a bank előre láthatta a svájci frank árfolyamának változását és ingadozásait, ám ennek ellenére nem adott magyarázatot arról, hogy a kölcsönök referenciadevizájaként meghatározott többi külföldi pénznemmel ellentétben a svájci frank román lejhez viszonyított árfolyama jelentősen ingadozott. Ezzel összefüggésben az alapeljárás felperesei arra hivatkoztak, hogy az említett ingadozásokról való átlátható tájékoztatás elmulasztásával a bank megsértette a tájékoztatási, figyelmeztetési és tanácsadási kötelezettségét, valamint azon kötelezettségét, mely szerint a szerződéses feltételeket világos és érthető módon kell meghatároznia annak érdekében, hogy a hitelfelvevő fel tudja mérni a megkötött szerződéssel általa vállalt kötelezettségek terjedelmét.

 

Mivel az alapeljárás felperesei szerint a hitel svájci frankban történő visszafizetését előíró feltételek – azáltal, hogy az árfolyamkockázatot a hitelfelvevőkre terhelték – tisztességtelen feltételnek minősülnek, keresetet nyújtottak be az illetékes elsőfokú bírósághoz e feltételek semmisségének megállapítása és annak érdekében, hogy a bank dolgozzon ki olyan új hiteltörlesztési tervet, amely a hitel összegének az alapeljárásban szóban forgó hitelszerződések megkötésének időpontjában érvényes árfolyamon román lejre történő átváltását írja elő. Az elsőfokú bíróság felperesek keresetét elutasította és megállapította, hogy az a feltétel, amelynek értelmében a hitelt ugyanabban az idegen pénznemben kell visszafizetni, mint amelyben nyújtották, annak ellenére sem volt tisztességtelen, hogy azt nem tárgyalták meg a hitelfelvevőkkel. A felperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróságnak ugyanakkor kételyei támadtak a tekintetben, hogy milyen körű és tartalmú tájékoztatást követel meg az Irányelv a fogyasztót terhelő árfolyamkockázat tekintetében. Ezen bíróság szerint ezért pontosítani kell az Irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmezését, amely rendelkezés kivételt biztosít a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatának azon rendszere alól, amelyet az Irányelv által bevezetett fogyasztóvédelmi rendszer előír.

 

E körülmények között a Curtea de Apel Oradea (Nagyváradi Fellebbviteli Bíróság, Románia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

 

"1) Úgy kell-e értelmezni az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, hogy a felek szerződésből eredő jogai és kötelezettségei közötti jelentős egyenlőtlenség fennállását szigorúan a szerződés megkötésének időpontjára figyelemmel kell értékelni, vagy az azt az esetet is magában foglalja, amikor az időszakosan vagy folyamatosan teljesítendő szerződés teljesítése során az átváltási árfolyam jelentős ingadozásai miatt a szolgáltatás teljesítése a fogyasztó számára túlzott terhet jelent a szerződés megkötésének időpontjához képest?

 

2) Úgy kell-e értelmezni az Irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett világos és érthető szerződési feltételt, hogy e szerződési feltételnek csak a fent említett feltétel szerződésbe foglalásának alapját képező indokokat, valamint annak működési mechanizmusát kell tartalmaznia, vagy valamennyi olyan lehetséges következményt is magában kell foglalnia, amely alapján a fogyasztó által fizetett ár változhat, így például az árfolyamkockázatot, valamint az Irányelv fényében tekinthető-e úgy, hogy a banknak a hitelnyújtás időpontjában az ügyfelek irányában fennálló tájékoztatási kötelezettsége kizárólag a hitel feltételeire, vagyis a kamatokra, a díjakra, a hitelfelvevőt terhelő biztosítékokra vonatkozik, és nem tartozik e kötelezettség körébe a külföldi pénznem esetleges fel- vagy leértékelődése?

 

3) Úgy kell-e értelmezni az Irányelv 4. cikkének (2) bekezdését, hogy a »szerződés elsődleges tárgya« és az »az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelése« kifejezések magukban foglalják az eladók és szolgáltatók, valamint a fogyasztók által valamely külföldi pénznemben kötött hitelszerződésben foglalt olyan feltételt is, amely nem képezte egyedi tárgyalás tárgyát, és amelynek alapján a hitelt ugyanazon pénznemben kell visszafizetni?”

 

A Bíróság ítéletében elsőként a harmadik kérdést vizsgálta, és úgy foglalt állást, hogy bár az előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy egy adott, egyedileg meg nem tárgyalt feltétel a „szerződés elsődleges tárgya” vagy „az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelése” fogalmának hatálya alá tartozik-e az Irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében, a luxemburgi taláros testület – ezen vizsgálatot segítendő – az említett rendelkezés alapján meghatározta az előterjesztő bíróság által figyelembe veendő szempontokat.

 

Ezen szempontok közül az első, hogy mivel az Irányelv 4. cikkének (2) bekezdése kivételt biztosít a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatának azon rendszere alól, amelyet az ezen irányelv által bevezetett fogyasztóvédelmi rendszer előír, e rendelkezést szigorúan kell értelmezni. Ezen szigorú értelmezés alapján pedig a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma alá kizárólag azok a feltételek tartoznak, amelyek a szerződés alapvető szolgáltatásait állapítják meg, és amelyek – ilyenekként – jellemzik azt. Ezzel szemben azok a feltételek, amelyek magának a szerződéses kapcsolatnak a lényegét meghatározó feltételekhez képest járulékos jelleggel rendelkeznek, nem tartozhatnak e rendelkezés értelmében a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma alá.

 

A luxemburgi bírák ezen meghatározás alapul vételével úgy ítélték meg, hogy egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között külföldi pénznemben megkötött hitelszerződés egyedileg meg nem tárgyalt feltétele, amely alapján a hitelt ugyanebben a pénznemben kell visszafizetni, az Irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma alá tartozik. Ezen megállapításukat azzal indokolták, hogy míg a hitelező a hitelszerződéssel arra vállal alapvetően kötelezettséget, hogy bizonyos pénzösszeget bocsát a hitelfelvevő rendelkezésére, addig az utóbbi a maga részéről alapvetően azt a kötelezettséget vállalja, hogy általában kamatokkal növelten előre meghatározott időpontokban visszafizeti ezt a pénzösszeget. Egy ilyen szerződés alapvető szolgáltatásai tehát egy pénzösszeghez kapcsolódnak, amelyet a folyósítás és a visszafizetés pénznemének hitelszerződésben történő rögzítésével kell meghatározni. Ezen okból kifolyólag a hitel meghatározott pénznemben történő visszafizetésének kötelezettsége főszabály szerint az adós kötelezettségének természetével összefüggő, nem pedig a fizetés módját érintő kiegészítő elemre vonatkozó kötelezettség, ezért a hitelszerződés lényeges jellemzőjének minősül. Következésképpen ez a feltétel nem tekinthető tisztességtelennek, amennyiben világosan és érthetően fogalmazták meg.

 

A magyar vonatkozás miatt feltétlenül megemlítendő, hogy a Bíróság ezzel kapcsolatban említést tett a Kásler-ügyben (C-26/13) 2014. április 30-án meghozott ítéletéről, melyben úgy foglalt állást, hogy a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma csak akkor terjed ki az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésben foglalt olyan, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre, amelynek értelmében e pénznem eladási árfolyama alkalmazandó a kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítására, ha a nemzeti bíróság azt állapítja meg, hogy az említett feltétel e szerződés alapvető, és mint ilyen, a szerződést jellemző szolgáltatását határozza meg. A Kásler-ügy és a jelen ügy tényállása között azonban mindenképpen kiemelendő az a különbség, hogy míg az előbbiben egy külföldi pénznemhez kötött hitelszerződés törlesztőrészletei összegének kiszámítása során alkalmazandó árfolyam típusát meghatározó feltétel képezte a vizsgálat tárgyát – mely nem feltétlenül tartozik a szerződés elsődleges tárgya körébe -, addig a jelen ügyben vizsgálandó kikötés a külföldi pénznemben megállapított hitel adós általi visszafizetésének pénznemét határozza meg.

 

Az előterjesztő bíróság által feltett második kérdés lényegében véve arra irányult, hogy milyen körű, mélységű és tartalmú tájékoztatást kíván meg az Irányelv 4.cikkének (2) bekezdésében foglalt átláthatósági követelmény. Miként ugyanis az előzőekben kiemeltük, a világosság és érthetőség követelménye még akkor is alkalmazandó, ha a feltétel a „szerződés elsődleges tárgya” vagy „az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelése” fogalmi körébe tartozik, mivel az e rendelkezéssel érintett feltételek csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg.

 

Ezen kérdés vizsgálata során a Bíróság abból az esetjogában már régóta kikristályosodott elvből indult ki, hogy az átláthatóság követelményét kiterjesztő módon kell érteni, vagyis az nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem az azt is előírja, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltétel utal, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt, oly módon, hogy e fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket (tartalmi, vagy gyakorlati értelemben vett átláthatóság). Az átláthatóság követelménye ugyanis azt az alapvető célt szolgálja, hogy a fogyasztók tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak.

 

Az ily módon értelmezett átláthatósági követelményt a deviza alapú kölcsönszerződések tekintetében a luxemburgi bírói testület a következőképpen bontotta ki:

 

- Először is, a fogyasztó számára a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit a szerződéskötést megelőzően kell megismerhetővé tenni. Többek között ezek ismerete alapján dönti el ugyanis a fogyasztó, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi-e magát (időbeliség követelménye).

 

- Másodszor, a fogyasztót – az átlagos fogyasztó számára világos és érthető módon - a kötelezettségvállalását esetlegesen befolyásoló valamennyi olyan tényezőről tájékoztatni kell, amely révén felmérheti különösen az általa felvett hitel teljes költségét (a világos és érthető megfogalmazás, valamint a teljesség követelménye).

 

- Ennek megfelelően a hitelfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik. A tájékoztatásban a banknak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra, különösen, ha a kölcsönt felvevő fogyasztó nem ebben a pénznemben kapja a jövedelmét (a kockázatok egyértelművé tételének és a figyelemfelhívó jellegnek a követelménye).

 

- Végül a tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására, abban az értelemben, hogy az átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is (a következmények felmérhetőségének követelménye).

 

Azt, hogy a konkrét ügyben a fogyasztónak nyújtott tájékoztatás megfelelt-e ezen követelményeknek, az előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, tekintettel az összes releváns ténybeli elemre, amelyek között szerepel a kölcsönszerződés megkötése során a hitelező által közzétett reklám és tájékoztatás is.

 

Abban az esetben pedig, ha a bíróság arra az eredményre jut, hogy egy egyedileg meg nem tárgyalt és a szerződés elsődleges tárgya” vagy „az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelése” fogalmi körébe tartozó általános szerződési feltétel nem elégíti ki a világos és érthető megfogalmazással kapcsolatos követelményeket, vizsgálhatóvá válik a tisztességtelenség szempontjából. Miként pedig azt a jelen cikk bevezető részében már említésre került, valamely egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Erre tekintettel az előterjesztő bíróság arra vonatkozó kérdést is feltett a luxemburgi ítélkező testületnek, hogy a felek szerződésből eredő jogai és kötelezettségei közötti, e körben vizsgálandó jelentős egyenlőtlenség fennállását szigorúan a szerződés megkötésének időpontjára figyelemmel kell értékelni, vagy az azt az esetet is magában foglalja, amikor az időszakosan vagy folyamatosan teljesítendő szerződés teljesítése során az átváltási árfolyam jelentős ingadozásai miatt a szolgáltatás teljesítése a fogyasztó számára túlzott terhet jelent a szerződés megkötésének időpontjához képest. A kérdés lényege tehát akként foglalható össze, hogy a szerződés teljesítése közben a felektől függetlenül bekövetkezett változásokat figyelembe kell-e venni a felek szerződésből eredő jogai és kötelezettségei közötti jelentős egyenlőtlenség vizsgálata során. A kérdés feltevését nyilvánvalóan az a tényhelyzet indukálta, hogy az alapügy tárgyát képező, devizában meghatározott kölcsönszerződés vonatkozásában a felek szerződésből eredő jogai és kötelezettségei közötti jelentős egyenlőtlenség a szerződés teljesítése során, az árfolyamoknak a fogyasztó adós számára kedvezőtlen irányú alakulása folytán következett be.

 

Ezen kérdésre a Bíróság akként válaszolt, hogy bár egy szerződési feltétel tisztességtelen jellege az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva értékelendő, ám mindazon körülményre tekintettel kell lenni, amelyről a szolgáltatónak a szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, és amely az említett szerződés későbbi teljesítésére kihathatott, mivel a szerződési feltétel a felek közötti olyan egyenlőtlenséget is magában foglalhat, amely csak a szerződés teljesítése során válik nyilvánvalóvá. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapeljárás valamennyi körülményére, és különösen a banknak a lehetséges árfolyam-ingadozásokkal és a külföldi pénznemben folyósított kölcsönben rejlő kockázatokkal kapcsolatos szakértelmére és ismereteire tekintettel megvizsgálja, hogy először is tiszteletben tartották-e a jóhiszeműség követelményét, és másodszor, hogy fennáll-e az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jelentős egyenlőtlenség. Azon kérdés kapcsán ugyanis, hogy az árfolyamkockázatot teljes egészében a fogyasztóra terhelő feltétel a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén ésszerűen elvárhatta-e, hogy utóbbi az egyedi tárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt.

 

Az ítélet – magyar szempontból - legfontosabb megállapításai az alábbiakban foglalhatók össze:

 

1. A deviza alapú kölcsönszerződések hitelnyújtási és törlesztési devizanemet meghatározó, s ekként – közvetett módon – az árfolyamkockázatot az adósra hárító egyedileg meg nem tárgyalt feltételei nagy valószínűség szerint gyakorlatilag minden esetben a szerződés elsődleges tárgya körébe tartozó kikötésnek minősülnek, s ily módon csak abban az esetben vizsgálhatók a tisztességtelenség szempontjából, ha nem felelnek meg a világosság és érthetőség követelményének. Ez a megállapítás tehát lényegében véve megegyezik a 2/2014 PJE jogegységi határozat első pontjában foglalt megállapítással.

 

2. Aligha minősíthető meglepetésként, hiszen a Bíróság csupán csak újólag megerősítette azt az eddigi joggyakorlatában már régóta kikristályosodott elvet, hogy az átláthatóság elve kiterjesztő módon értelmezendő és a gyakorlati értelemben vett érthetőséget is magában foglalja. Azzal azonban mindenképpen segítséget nyújtott a tagállami bíróságoknak, hogy meghatározta azon követelményeket, melyeknek az árfolyamkockázatot az adósra hárító, egyedileg meg nem tárgyalt feltételeknek meg kell felelniük. Ezek pedig: az időbeliség, az érthető, világos és figyelemfelhívó jellegű megfogalmazás, a teljesség, valamint a kockázatok egyértelművé tételének a követelménye, mely követelmények megvalósulását mindig az „átlagos” fogyasztó szemszögéből kell vizsgálni. Az ítélet ezzel kapcsolatos megállapításaira tekintettel – véleményem szerint - kijelenthető, hogy az a ma sajnos általánosnak tekinthető magyar ítélkezési gyakorlat, mellyel a bíróságok pusztán a szerződés deviza alapúságát deklaráló és a törlesztőrészletek, valamint a még nem esedékes, hátralévő tőketartozásra eső árfolyamkülönbség összegének matematikai képletek útján történő meghatározására szolgáló, illetve más egyéb, kifejezetten nem kockázatfeltárási célú és tartalmú feltételeket is elfogadják a hitelezőt terhelő és a magyar jog által egyébként törvény által kötelezően megkövetelt kockázatfeltáró tájékoztatásként, nem harmonizál az Európai Bíróság joggyakorlatával. Mivel azonban minden esetben a nemzeti bíróság feladata annak megítélése, hogy a konkrét ügyben a fogyasztónak nyújtott tájékoztatás megfelelt-e a világosság és érthetőség követelményének, a bírói mérlegelés lehetősége ezen kérdés kapcsán gyakorlatilag – sajnos - határtalan...

 

3. A fogyasztónak nyújtott tájékoztatás értékelése körében figyelembe veendő a bank által a szerződéskötés során közzétett tájékoztatás és reklám is.

 

4. Abban az esetben, ha a szerződés árfolyamkockázatot adósra hárító feltétele nem felel meg a kiterjesztő módon értelmezendő átláthatóság követelményének, elvileg megnyílik a tartalmi értelemben vett, vagyis a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentkező jelentős egyenlőtlenség miatti tisztességtelenség vizsgálata. Magyarországon ezen vizsgálat elvégzése azonban nem tűnik szükségesnek, mert a (régi) Ptk. 209.§ (4) bekezdése értelmében a tisztességtelenséget már önmagában a nem világos vagy nem érthető megfogalmazás is megalapozza.

 

5. A tartalmi értelemben vett tisztességtelenség főszabály szerint a szerződéskötés időpontjához viszonyítva értékelendő, ám vizsgálni kell azt is, hogy az eladó vagy a szolgáltató nem hallgatott-e el rosszhiszeműen olyan körülmény(ek)et a fogyasztó elől, mely körülmény(ek) egyrészt alkalmasak voltak arra, hogy a felek szolgáltatásai közötti egyensúlyt a szerződés megkötését követően megbontsák, másrészt pedig melyekkel kapcsolatban feltehető, hogy azok ismeretében a fogyasztó nem kötötte volna meg a szerződést. Ilyen, rosszhiszeműen elhallgatott körülmények megállapítása esetén a szerződés létrejöttét követően, annak teljesítése során létrejött egyenlőtlenség is megalapozhatja a tisztességtelenséget.

 

Az ítélet mindenek előtt azon fogyasztók számára szolgálhat hivatkozási alapként, akik keresetüket – részben vagy egészben - a kockázatfeltáró tájékoztatás hiányára vagy hiányosságaira alapítják.

 

A Bíróság ítélete itt, az arról kiadott sajtóközlemény pedig itt olvasható.

 

Dr. Fülöp Botond

2017. szeptember 23.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com