C-42/15 sz. ügy – a fogyasztóknak a hitelszerződés kötelező tartalmi elemeivel kapcsolatos tájékoztatása (2016. november 9.)

 

A tagállamok megfoszthatják a kamat- és a költségköveteléstől azt a hitelezőt, aki elmulasztja valamely, az uniós jog által kötelezőnek minősített olyan tartalmi elem fogyasztói hitelszerződésben való világos és egyértelmű feltüntetését, melynek ismerete szükséges lenne ahhoz, hogy a fogyasztó a kötelezettségvállalásának mértékét értékelni tudja – A tagállamok továbbá előírhatják, hogy a feleknek a fogyasztói hitelszerződés részének tekintendő és a kötelező tartalmi elemeket tartalmazó valamennyi dokumentumot külön alá kell írniuk, a teljes harmonizációra tekintettel a kötelező tartalmi elemek listáját ugyanakkor nem jogosultak sem szűkíteni, sem pedig bővíteni.

 

A fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozó szabályokat az Európai Unióban a 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv harmonizálja annak érdekében, hogy a Közösségben valamennyi fogyasztó érdekeit magas szinten és egyenlő módon védelmezzék, illetve, hogy a fogyasztói hitelek vonatkozásában valódi belső piacot lehessen létrehozni. Az irányelv többek között előírja, hogy a hitelmegállapodásokat nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón kell elkészíteni és valamennyi szerződő félnek kézhez kell kapnia annak egy-egy példányát. Tartós adathordozónak olyan eszköz minősülhet, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon és az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését. Ezen túl, az irányelv pontosan rögzíti a fogyasztói hitelmegállapodások kötelező tartalmi elemeit is, melyeket a szerződésnek világos és egyértelmű módon kell tartalmaznia. Az irányelv kötelezi a tagállamokat az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályok megállapítására és következetes végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

 

A szlovák jog a kamat és a költségek elvesztésével szankcionálja azt, ha a fogyasztói hitelmegállapodás nem felel meg az előírt írásbeli formának, és az nem tartalmazza a törvényben meghatározott, kötelező tartalmi elemeket, illetve ha a fogyasztó hátrányára pontatlan teljeshiteldíj-mutatót (THM) tartalmaz.

 

Az alapeljárás felperese blankettaszerződés formájában elkészített fogyasztói hitelmegállapodást kötött egy szlovák hitelintézettel. A THM vonatkozásában a szerződés becslést tartalmazott és egyben előírta, hogy a hitelintézetnek a szóban forgó hitelmegállapodásokra alkalmazandó általános szerződési feltételei az említett megállapodás szerves részét képezik. Az így elkészített hitelmegállapodást a hitelintézet és a fogyasztó aláírta. Utóbbi aláírásával azt is megerősítette, hogy megkapta az általános szerződési feltételeket, és azokat tudomásul vette, továbbá hogy az ezen általános szerződési feltételekben szereplő kikötések egyértelműek és kellően pontosak, valamint hogy egyetértett azzal, hogy kötik őt az említett általános szerződési feltételek. Mindazonáltal magukat az általános szerződési feltételeket a hitelmegállapodás felei nem írták alá. Az általános szerződési feltételekből hiányzott annak pontos meghatározása, hogy a kölcsön visszafizetése címén az adós által teljesített egyes havi törlesztőrészleteket milyen arányban fordítják egyrészt a kamatok és a költségek megfizetésére, másrészt pedig a tőke törlesztésére.

 

Miután az adós a nyújtott hitel visszafizetését abbahagyta, a hitelező a teljes hitel határidő előtti visszafizetését követelte, és felhívta az adóst a tőke, a késedelmi kamatok, valamint a hitelmegállapodásban előírt, késedelem esetére kikötött kötbér megfizetésére, majd – a felhívás eredménytelensége miatt - keresetet indított a kérdést előterjesztő szlovák bíróság előtt követelésének behajtása érdekében. E bíróságnak azonban kétségei támadtak a hitelmegállapodás érvényességét illetően, mivel annak általános szerződési feltételeit nem írták alá a felek, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogvita megoldása a 2008/48 irányelv értelmezésétől függ. Ezen okból kifolyólag az előtte folyó eljárást felfüggesztette és – előzetes döntéshozatali kérelem formájában - az irányelv releváns szabályainak értelmezése céljából hét kérdést terjesztett az Európai Unió Bírósága elé.

 

Az előterjesztő bíróság mindenek előtt arra szeretett volna választ kapni a luxemburgi bíróságtól, hogy az irányelv értelmében az abban meghatározott kötelező tartalmi elemeknek egyetlen dokumentumban kell-e szerepelniük, illetve ezen tartalmi elemek csak olyan dokumentumokban szerepelhetnek-e, melyeket a felek aláírtak.

 

Válaszában a Bíróság abból indult ki, hogy az irányelv a tartalmi elemek vonatkozásában két követelményt támaszt: egyrészt azt, hogy azoknak nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón kell rögzítésre kerülniük, másrészt pedig azt, hogy világos és egyértelmű módon kell azokat megfogalmazni annak érdekében, hogy a fogyasztó megismerhesse a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit. Ha tehát azt nem is követeli meg az irányelv, hogy a kötelező tartalmi elemek egyetlen dokumentumban kerüljenek feltüntetésre, a világos és egyértelmű megfogalmazás szempontjából ugyanakkor mindenképpen szükséges, hogy a hitelmegállapodás egyértelmű és pontos kereszthivatkozásokat tartalmazzon az ezen tartalmi elemeket magában foglaló többi nyomtatott formára vagy más tartós adathordozóra, amelyeket a megállapodás megkötése előtt ténylegesen átadtak a fogyasztónak oly módon, hogy az lehetővé tegye számára, hogy ténylegesen megismerje valamennyi jogát és kötelezettségét. A „nyomtatott forma vagy más tartós adathordozón” való rögzítés követelménye pedig akkor teljesül, ha a fogyasztó számára adott a személyesen neki címzett információk tárolásának, megfelelő időtartamon keresztül történő hozzáférhetőségének, valamint az információk egy az egyben történő reprodukálásának lehetősége, s ugyanakkor kizárt azok tartalma módosításának lehetősége. A hitelmegállapodást tehát nem kell szükségszerűen egyetlen dokumentumban elkészíteni, azonban az ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében említett összes tartalmi elemet nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón kell elkészíteni.

 

Ami pedig a szerződés részének tekintendő és a kötelező tartalmi elemeket tartalmazó valamennyi dokumentum aláírásának követelményét illeti, a Bíróság megállapította, hogy egy ilyesfajta követelmény nem vezethető le az irányelv rendelkezéseiből, ugyanakkor nem is ellentétes sem azzal, sem pedig általában az uniós joggal, következésképpen a nemzeti jog által előírható.

 

Lényeges megállapítása az ítéletnek, hogy az irányelv a hatálya alá tartozó hitelmegállapodások kötelező tartalmi elemei tekintetében teljes harmonizációt valósít meg, ezért a tagállamok nemzeti jogi rendelkezések révén az irányelv hatálya alá eső szerződésekben kötelezően feltüntetendő tartalmi elemek listáját nem szűkíthetik, de nem is bővíthetik.

 

Végül, az előterjesztő szlovák bíróság kérdése alapján azt vizsgálták meg a luxemburgi bírák, hogy ellentétes-e az irányelvvel a nemzeti jog azon rendelkezése, mely a kamat- és a költségkövetelések elvesztésével szankcionálja az irányelv által megkövetelt valamely tartalmi elem szerződésben való feltüntetésének hiányát.

 

Ezen kérdés kapcsán az ítélet mindenek előtt rögzíti, hogy az irányelv értelmében az annak alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A Bíróság korábban már megállapította, hogy a jogsértések visszaszorítására irányuló szankciók szigorúságának összhangban kell állnia a jogsértés súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, az arányosság általános elvének tiszteletben tartásával. Ráadásul, már a 2008/48/EK irányelv által hatályon kívül helyezett, a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. december 22-i 87/102/EGK tanácsi irányelv 4. cikke is előírta azt, hogy az írásba foglalt hitelszerződésnek a szerződés valamennyi lényeges feltételét tartalmaznia kell. Ezen lényeges feltételek közé pedig - az irányelv által is követett fogyasztóvédelmi célra a tisztességtelen hitelfeltételekkel szemben és annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az adós számára a megállapodás megkötésekor az aláírt megállapodás jövőbeli teljesítési feltételeinek teljes megismerését - mindazon feltételek beletartoznak, melyek a fogyasztó kötelezettségvállalásának mértékére hatással lehetnek. Márpedig a 87/102 irányelvet a Bíróság korábban úgy értelmezte, hogy az lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy hivatalból alkalmazza az ezen irányelv 4. cikkét a belső jogba átültető és azt előíró rendelkezéseket, hogy valamely fogyasztói hitelmegállapodásban a teljeshiteldíj-mutató (THM) feltüntetésének elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a nyújtott hitelt kamat- és költségmentesnek kell tekinteni. Ezen, a korábban hatályos irányelv rendelkezéseinek értelmezése során kialakult ítélkezési gyakorlatból pedig egyértelműen levezethető, hogy a 2008/48 irányelv összefüggésében alapvető fontossággal bíró kötelezettség hitelező általi megsértését a nemzeti szabályozásnak megfelelően szankcionálni lehet e hitelező kamat- és költségköveteléstől való megfosztásával. Ilyen, alapvető fontosságú kötelezettség megsértésének tekintendő, ha a hitelező olyan tartalmi elem szerződésben való feltüntetését mulasztja el, mely szükséges (lenne) ahhoz, hogy a fogyasztó a kötelezettségvállalásának mértékét értékelni tudja. Ebben az esetben tehát a hitelezőnek a kamat- és költségkövetelésétől való megfosztással járó, a nemzeti szabályozással előírt szankciót arányosnak kell tekinteni.

 

A Bíróság ítéletét itt, az arról kiadott sajtóközleményt pedig itt találja.

 

2016. november 21.

 

Dr. Fülöp Botond

 

Ez az ítélet ismételten bizonyítja, hogy milyen alapvető fontosságot tulajdonít az Európai Unió Bírósága a fogyasztók azon tartalmi elemekkel kapcsolatos, egyértelmű és világos, vagyis érthető tájékoztatásának, melyek szükségesek ahhoz, hogy a fogyasztó pontosan fel tudja mérni a hitelszerződésből rá háruló kötelezettségek mértékét.

 

Jóllehet az ítélet a 2008/48/EK irányelv rendelkezéseit értelmezi, mely irányelv 2008. június 21-én lépett hatályba, s melyet a tagállamoknak 2010. június 11-ig kellett átültetniük (a magyar törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről ennek megfelelően 2010. január 14-én lépett hatályba), a fogyasztók tisztességes tájékoztatásának követelményét a Bíróság már a korábban, vagyis a deviza alapú kölcsönszerződések létrejöttének időpontjában hatályban volt 87/102/EGK irányelv 4. cikk (3) bekezdésének értelmezése során is egyértelműen megállapította, mely rendelkezés előírja, hogy az írásba foglalt szerződésnek a szerződés valamennyi lényeges feltételét tartalmaznia kell.

 

Kiemelendő továbbá, hogy a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések által elérni kívánt fogyasztóvédelmi cél, nevezetesen a szerződésből a fogyasztóra háruló kötelezettségek mértéke pontos felmérésének lehetővé tétele nyilvánvalóan csak abban az esetben érhető el, ha a tájékoztatást a fogyasztó egyrészt érhetően és világosan, másrészt pedig a szerződés létrejöttét megelőzően kapja meg.

 

Végül nem lehet elégszer felhívni a figyelmet arra, hogy a Bíróság joggyakorlatában mekkora hangsúlyt helyez a tájékoztatási kötelezettség megszegését szankcionáló rendelkezéseknek, s ezen szankciók visszatartó hatásának. Ennek megfelelően mind a korábban, mind pedig a jelenleg hatályos fogyasztói hitelekkel kapcsolatos irányelv értelmezése során több ítéletében is arra a következtetésre jutott, hogy az uniós jog szempontjából elfogadható a lényeges tartalmi elemekre vonatkozó tájékoztatást elmulasztó hitelező kamat- és költségköveteléstől való megfosztása, vagyis annak előírása, hogy ebben az esetben a fogyasztó csak a kapott kölcsönösszeget tartozik visszafizetni.

 

Nem szabad elfeledkezni ugyanakkor egyrészt arról, hogy a hitelszerződések egyes típusait az irányelv kifejezetten kivonja a hatálya alól (pl. jelzáloghitelek), másrészt pedig az Európai Bíróság ezen ítéletében nem azt mondta ki, hogy nem jár kamat és költség a tájékoztatási kötelezettséget megszegő hitelezőnek, hanem csupán azt, hogy - bizonyos esetekben - nem ellentétes az uniós joggal, ha valamely tagállam ilyen tartalmú jogszabályi rendelkezést vezet be.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

 

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com