C-654/13. sz. ügy: késedelmi kamat fizetése az uniós jogot sértő módon visszatartott ÁFA-különbözet után (2014. július 17.)

A pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre eső, az uniós jogot sértő módon ésszerű határidőn belül vissza nem térített ÁFA összege után a magyar jog megsértésének esetére előirányzotthoz hasonló feltételekkel jár késedelmi kamat az adóalanyoknak.

 

A hozzáadottértékadóval kapcsolatos tagállami jogszabályokat uniós szinten a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „HÉA-irányelv”) hangolja össze. Ennek 183. Cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy amennyiben az adólevonások összege az adómegállapítási időszakban meghaladja a fizetendő adó összegét, engedélyezzék a különbözet következő időszakra történő átvitelét, vagy a nemzeti szabályok szerinti visszatérítését.

 

A Magyarországon 2008. január 01-ig hatálybon volt (régi) ÁFA-törvény, az 1992. évi LXXIV. törvény előírta, hogy az adóalany javára elszámolandó különbözetet csökkenteni kell az adóalany azon beszerzéseire eső ÁFA összegével, melyek adóval növel ellenértékét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. Hasonló szabályozást tartalmazott a 2008. január 01-én hatályba lépett új ÁFA-törvény, a 2007. évi CXXVII. törvény is. Ez utóbbi törvény is úgy rendelkezett, hogy amennyiben az adóalany az ÁFA-különbözet visszaigénylésének esedékességéig nem rendezte maradéktalanul az áthárított ÁFA-t tartalmazó számláit, a javára figyelembe veendő adókülönbözetet csökkenteni kell a rendezetlen ügyletekre jutó levonható előzetesen felszámított adó teljes összegével.

 

Ily módon mindkét ÁFA-törvény szabályozása azzal a következménnyel járt, hogy az adóalany nem volt jogosult visszaigényelni a pénzügyileg nem rendezett beszerzéseire eső ÁFA-t. Ezen szabályok bár lehetővé tették a negatív különbözet következő adómegállapítási időszakra történő átvitelét, de ennek visszaigénylését tilalmazták mindaddig, amíg a beszerzés ellenértékét az adóalany nem fizette meg.

 

Az Európai Bíróság a Bizottság kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében (C-274/10 sz. ügy) lényegében megállapította, hogy az új ÁFA-törvény 186.§-ának (2) bekezdése ellentétes a HÉA-irányelv 183. cikkével. A Bíróság ítéletét követően a Parlament elfogadta a 2011. évi CXXIII. törvényt, mely lehetővé tette, hogy az adóalanyok visszaigényeljék azon összeget, amelyre a törvény hatálybalépését megelőzően utoljára esedékes, benyújtott általános forgalmi adó bevallásukban a korábbi, EU-joggal ellentétesnek talált szabályozás miatt visszaigénylési jogukat nem érvényesíthették. A törvény ugyanakkor nem állapított meg semmiféle szabályt annak érdekében, hogy az adóalanyokat kárpótolják a nem rendezett beszerzéseikre eső ÁFA visszaigénylésének lehetőségét kizáró korábbi szabályozás alkalmazása folytán bekövetkező pénzügyi hátrányokért.

 

A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon indult alapeljárás felperese, a Delphi Hungary kérelmet nyújtott be az elsőfokú adóhatósághoz, amelyben 215.412.161,- HUF késedelmi kamat kiutalását kérte, amely összeget a 2007 és 2011 közötti időszakban a pénzügyileg rendezett beszerzésekhez kapcsolódó ÁFA-hoz képest később visszaigényelhetővé vált, pénzügyileg nem rendezett beszerzésekhez kapcsolódó ÁFA alapján állapított meg. A Delphi Hungary kérelmében azzal érvelt, hogy a magyar jog, nevezetesen az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) a nemzeti jog megsértésének esetére előírja a késedelmi kamat fizetésének kötelezettségét az adóhatóság számára, márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított egyenértékűség elvéből következően az uniós jog megsértése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények nem lehetnek kedvezőtlenebbek az adóalanyokra nézve, mint a nemzeti jog megsértésének esetére előirányzott szankciók.

 

A NAV a Delphi Hungary kérelmét – mindkét fokon - elutasította. Az eljáró adóhatósági szervek elutasító határozataikat azzal indokolták, hogy a Delphi Hungary nem hivatkozott egyetlen olyan konkrét jogszabályra sem, amely az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben kamatfizetést írna elő, illetve hogy sem a módosító törvény, sem pedig a Bíróság Bizottság kontra Magyarország ügyben hozott ítélete nem írta elő késedelmi kamat fizetését ilyen helyzetben. Az adóhatósági szervek álláspontja szerint ezen ítélet, amelyben a Bíróság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetről határozott, nem bír visszaható hatállyal, másrészt pedig a Bíróságnak az e társaság által hivatkozott ítélkezési gyakorlata nem volt alkalmazható az elé terjesztett ügyben, mivel az olyan visszaigényelhető ÁFA-ra vonatkozott, amelynek kiutalására későbbi bevallási időszakokban került sor.

 

A Delphi Hungary által az elutasító határozatok felülvizsgálata iránt benyújtott kereset ügyében eljáró Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához. Kérelmében négy kérdést tett fel a luxemburgi grémiumnak, mely kérdések lényegében véve arra irányultak, hogy az uniós jog, nevezetesen a HÉA-irányelv 183. Cikkéből következik-e az uniós jogba ütköző módon beszedett, visszatartott vagy ki nem utalt adók után járó késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége, s ily módon az ezen kamatfizetési kötelezettséget kizáró magyar szabályozás ellentétes-e a HÉA-irányelv 183. Cikkével, tekintetbe véve különösen azt a körülményt, hogy a visszaigényelhető ÁFA késedelmes visszatérítése esetén a magyar jog általánosan késedelmi kamat fizetését írja elő.

 

A Bíróság – ahogy azt a fentiekben már írtuk – a Bizottság kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében már megállapította, hogy az a magyar szabályozás, amely kizárta a visszatérítést abban az esetben, ha az adóalany a levonható ÁFA alapjául szolgáló ügylet fejében járó, ÁFA-t is tartalmazó ellenértéket még nem fizette meg, túlterjeszkedett annak a mozgástérnek a keretein, amellyel a tagállamok a HÉA-irányelv 183. cikke alapján rendelkeznek, amennyiben az ilyen szabályozás egyes adóalanyok esetében azt idézheti elő, hogy a különbözet többszöri átvitele miatt nem részesülnek ésszerű határidőn belül a fenti különbözet visszatérítésében. Következésképpen az már nem képezte vita tárgyát, hogy a korábbi magyar ÁFA-jogi szabályozás EU-jogot sértő módon zárta ki a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre eső ÁFA visszatérítését.

 

A kérdés jelen ügyben tehát már „csak” az volt, hogy az éveken át jogosulatlanul vissza nem térített adót késedelmi kamattal növelt mértékben kell-e az adóalanyoknak visszatéríteni.

 

A luxemburgi bírák úgy ítélte meg, hogy az ezen, valamint az előterjesztő magyar bíróság által feltett többi kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, ezért – a Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke által biztosított lehetőséggel élve – nem ítélettel, hanem indokolt végzéssel döntött az ügyben.

Az Unió legfőbb bírói testülete mindenek előtt emlékeztetett a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kikristályosodott azon elvre, mely szerint az adóalanyok jogosultak a tagállamok által az uniós jogot sértő módon kivetett adók, valamint az ezen adókkal közvetlen összefüggésben beszedett, vagy levont összegek kamatokkal történő visszatérítésére. Az adósemlegesség elvéből ugyanakkor azon tétel is levezethető, hogy amennyiben az ÁFA-különbözet adóalany számára történő visszatérítése ésszerű határidőn túl történik, az adóalany terhére a szóban forgó összegek rendelkezésre nem állása miatt így keletkezett pénzügyi veszteség késedelmi kamat fizetésével ellentételezésre kerüljön. Ebből pedig egyenesen következik, hogy azok az adóalanyok, akik az ésszerű határidőn túl részesültek a héa-különbözet visszatérítésében, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, az uniós jog alapján jogosultak a késedelmi kamatra.

 

Ami a kamatfizetés feltételei illeti, az ezzel kapcsolatos részletszabályokat megalkotása – uniós szabályozás hiányában - a nemzeti jogalkotó hatáskörébe tartozik. A tagállamoknak ugyanakkor ezen szabályozás megalkotásakor figyelembe kell venniük két uniós jogi elvet, nevezetesen az egyenértékűség, valamint a tényleges érvényesülés elvét. Ezen két elvből adódóan az EU-jogba ütköző módon beszedett adók után fizetendő késedelmi kamattal  kapcsolatos nemzeti jogi rendelkezések nem lehetnek a belső jog rendelkezésein alapuló hasonló kérelmek feltételeinél kedvezőtlenebbek, és a gyakorlatban nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását. Amennyiben tehát a magyar jog tartalmaz rendelkezéseket a hatóságok által a nemzeti jog megsértésével beszedett, visszatartott, vagy ki nem fizetett összegek után járó késedelmi kamatra vonatkozóan – és ennek vizsgálata az előterjesztő  magyar bíróság feladata -, akkor az uniós jog megsértésén alapuló keresetekre irányadó eljárási szabályok nem lehetnek ezen rendelkezéseknél kevésbé kedvezőek. Magyarán: ha a magyar jogba ütköző módon beszedett adó után jár késedelmi kamat, akkor, az egyenértékűség elvéből adódóan, ugyanilyen feltételekkel jár az uniós jogot sértő módon beszedett adók után is.

 

Ami pedig a teljes érvényesülés elvét illeti, a luxemburgi bírák emlékeztettek az uniós jog primátusának elvére, amiből egyenesen következik, hogy az uniós jogi rendelkezéseket – hatáskörének keretei között – alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, s köteles adott esetben – saját hatáskörénél fogva – eltekinteni a nemzeti jogszabályok közösségi joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától is.

 

Ilyen körülmények között az Európai Unió Bírósága a következő választ adta a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által feltett kérdésekre:

 

Az uniós jogot és különösen a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 183. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás és gyakorlat, amely kizárja a késedelmi kamat fizetését azon hozzáadottérték-adó összege után, amelyet az uniós joggal ellentétesnek nyilvánított nemzeti szabályozás folytán nem lehetett ésszerű határidőn belül visszaigényelni. Az Európai Unió vonatkozó szabályozása hiányában a nemzeti jog feladata, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartásával meghatározza az ilyen kamatok kifizetésére vonatkozó szabályokat, amelyek nem lehetnek kedvezőtlenebbek a belső jog megsértésén alapuló azon keresetekre alkalmazandó szabályoknál, amelyek az uniós jog megsértésén alapuló keresetekhez hasonló tárggyal és jogalappal rendelkeznek, illetve a gyakorlatban nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását, aminek vizsgálata az ügyet elbíráló kérdést előterjesztő bíróság feladata. A nemzeti bíróságok kötelessége, hogy adott esetben eltekintsenek a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától.

 

Az uniós jog alapos ismerete és felhívása tehát könnyen lehet, hogy több mint 215 millió Ft-ot „hoz” majd a Delphi Hungarynak! Ez az ügy tehát újabb szép példa arra, hogy hatékony és eredményes jogi képviselet elképzelhetetlen az uniós jog ismerete nélkül.

 

Az Európai Bíróság végzésének teljes szövege itt elolvasható.

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Dr. Fülöp Botond

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com