C-223/14. számú ügy – a másik tagállamba hivatalos úton kézbesíthető bíróságon kívüli irat fogalma (2015. november 11.)

Azon polgári és kereskedelmi ügyre vonatkozó magánokiratok is kézbesíthetők egy másik tagállamban lakó, vagy ott székhellyel rendelkező címzett részére a bírósági és bíróságon kívüli iratok hivatalos kézbesítésére vonatkozó uniós rendelet szerint, amelyeknek a hivatalos eljárás szerinti továbbítása valamely jog vagy polgári jogi, illetve kereskedelmi jogi igény gyakorlásához, bizonyításához vagy megóvásához szükséges. A rendelet szerinti kézbesítés nem tagadható meg arra való hivatkozással, hogy ugyanazon irat ugyanazon címzettnek történő kézbesítésére korábban más módon már sor került.

 

Az Európai Unióban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok egyik tagállamból a másikba történő kézbesítését az 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban „kézbesítési rendelet”) szabályozza.

 

Az alapügy felperese – egy német gazdasági társaság – kereskedelmi ügynöki szerződést kötött egy spanyol jog szerint bejegyzett társasággal, mely szerződést később a megbízó német társaság felmondott. Ezt követően a spanyol társaság felszólította a megbízót az ügyfelek után neki járó kártalanítás, valamint az esedékes, de meg nem fizetett jutalékok címén felszámított összegek kifizetésére, illetve másodlagosan a számviteli információk közlésére. A felszólítás – mint „bíróságon kívüli irat” - kézbesítését a kézbesítési rendelet alapján, az illetékes spanyol és német hatóságok útján kívánta eszközölni. Ugyanekkor – a spanyol jog által előírt egy éves elévülési határidőre tekintettel - egy spanyol közjegyző útján is kézbesített egy felszólítást a német megbízó számára.

 

A felszólítás hivatalos kézbesítését a „kézbesítési rendelet” szerint illetékes spanyol hatóság, a helyi bíróság hivatalvezetője, megtagadta. Úgy ítélte ugyanis meg, hogy nincs folyamatban olyan bírósági eljárás, amelynek keretében szükség lenne a kérelmezett jogsegélyi aktus kibocsátására. Álláspontja szerint nem lehet úgy tekinteni, hogy bármely magánokirat olyan „bíróságon kívüli iratnak” minősül, amely tárgya lehet a 1393/2007 rendelet 16. cikke értelmében vett „kézbesítésnek”. Különösen azt emelte ki, hogy csak azok a bíróságon kívüli iratok tartoznak e rendelet hatálya alá, amelyek jellegük és alaki jellemzőik alapján fejtik ki az adott joghatásokat.

 

A spanyol társaság keresetet indított az illetékes bíróság előtt ezen kézbesítést megtagadó határozattal szemben arra hivatkozva, hogy egy tisztán magánjellegű okirat is minősíthető olyan „bíróságon kívüli iratnak”, amely a kézbesítési rendelet 16. cikke értelmében kézbesíthető. Tekintettel arra, hogy az eljáró spanyol bíróság úgy ítélte meg, hogy nem áll rendelkezésére semmiféle olyan értelmezési szempont, amely lehetővé tenné annak meghatározását, hogy „bíróságon kívüli iratnak” minősül-e az olyan irat, amelyet nem hatóság vagy igazságügyi tisztviselő adott ki vagy szerkesztett meg, felfüggesztette az előtte folyó eljárást és előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához. Kérdései lényegében véve a kézbesítési rendelet 16. cikkében szereplő „bíróságon kívüli irat” fogalmának értelmezésére irányultak.

Kép forrása: http://www.eutax.hu/ki-vehet-hivatalos-iratot-vallalkozasnal/

 

A Bíróság ítéletében emlékeztetett korábbi joggyakorlatára, mely szerint a bíróságon kívüli irat fogalma tágan értelmezendő, és nem korlátozható kizárólag valamely bírósági eljáráson belül keletkezett iratokra, hanem magában foglalhatja a közjegyzők által készített dokumentumokat is. Tekintettel azonban arra, hogy a kézbesítési rendelet szövege nem nyújt támpontot a „bíróságon kívüli irat” fogalma terjedelmének meghatározásához, a rendelet szövegének olyan értelmezésére van szükség, mely figyelembe veszi a szóban forgó rendelkezés szövegösszefüggését, az e rendelet által követett célokat, illetve adott esetben a rendelet keletkezését is. A Bíróság ezzel összefüggésben kiemelte, hogy a Tanács 1997-ben elfogadta az Európai Unió tagállamaiban a polgári vagy kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló egyezményt, melyet a tagállamok ugyan nem ratifikáltak, ám a kézbesítése rendelet kidolgozásakor vitathatatlanul kiindulópontként szolgált. Márpedig az ezen egyezményre vonatkozó magyarázó jelentés a „bíróságon kívüli irat” fogalmába beleértendőnek minősíti azon magánokiratokat is, amelyek jellege és jelentősége indokolja azok hivatalos eljárás szerinti továbbítását és a címzettek tudomására hozását. Ezen túl, a kézbesíthető bíróságon kívüli iratoknak a kézbesítési rendelet alapján létrehozott gyűjteményébe a tagállamok a jogrendjükben sajátos jelentőséggel bíró magánokiratokat is belefoglaltak. Az értelmezés során figyelembe kell továbbá venni a kézbesítési rendelettel elérni kívánt jogalkotói célt is, ami nem más, mint a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott együttműködés terén a belső piac megfelelő működésének megerősítése. Mindezen megfontolásokra tekintettel a Bíróság úgy foglalt állást, hogy a „bíróságon kívüli irat” fogalma nem csupán a hatóságok vagy igazságügyi tisztviselők által készített vagy hitelesített iratokat foglalja magában, hanem az olyan magánokiratokat is, amelyeknek a külföldön lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező címzett részére a hivatalos eljárás szerinti továbbítása valamely jog vagy polgári jogi, illetve kereskedelmi jogi igény gyakorlásához, bizonyításához vagy megóvásához szükséges.

 

Az ítélet szerint továbbá valamely bíróságon kívüli irat – kivételt megfogalmazó szabály, illetve a rendeletben említett kézbesítési módok tekintetében felállított hierarchia hiányában - akkor is kézbesíthető az e rendeletben meghatározott módon, ha a kérelmező ezen irat első kézbesítését az említett rendeletben meg nem határozott módon, vagy pedig az e rendeletben meghatározott más továbbítási módokon már foganatosította. Az érintett iratok határokon túlra történő gyors továbbításának biztosítása érdekében e rendelet sem az áttevőt, sem az átvevő intézményeket, sem a diplomáciai vagy konzuli képviseleteket, sem pedig az átvevő tagállam bírósági tisztviselőit, köztisztviselőit vagy más illetékes személyét nem jogosítja fel arra, hogy a kérelmezőt valamely irat meghatározott továbbítási módokon történő kézbesítésére indító okok célszerűségét vagy relevanciáját vizsgálják, így a kérelmezett kézbesítést abban az esetben is foganatosítaniuk kell, ha ugyanazon irat ugyanazon személynek történő kézbesítésére – a rendeletben meghatározott, vagy meg nem határozott módon – korábban már sor került.

 

A Bíróság ítéletét itt találja.

 

Dr. Fülöp Botond

 

2015. november 28.

 

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com