C-315/16. sz. ügy – a részben állami tulajdonban, részben magántulajdonában lévő erdőterület után járó Natura 2000 kompenzációs támogatás összegének meghatározása (2017. március 30.)

Ellentétes az uniós joggal egy részben állami tulajdonban, részben magántulajdonában lévő erdőterület kizárása a Natura 2000 kompenzációs támogatásból azon indoknál fogva, hogy annak egy része állami tulajdonban van. Ebben az esetben a magánszemély tulajdonos részére nyújtandó támogatás összegét a tulajdonában lévő terület nagyságának az állami tulajdonban lévő terület nagyságához viszonyított aránya alapján kell meghatározni.

 

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: „Rendelet”) értelmében az erdőtulajdonosok a környezet és a vidék minőségének javítására vonatkozó támogatásra jogosultak, melyet a Natura 2000 kifizetések révén teljesítenek a számukra. A támogatást évente és az erdőterület után hektáronként kell nyújtani a magántulajdonosok és azok társulásai részére az erdők és egyéb fás területek használatára vonatkozó, a vadon élő madarak, illetve a vadon élő állatok és növények védelméről szóló uniós irányelvek végrehajtásával összefüggő korlátozások eredményeként az érintett területen felmerülő költségek és jövedelemkiesés ellentételezése céljából. Az uniós jog értelmében ezen kompenzációs támogatás nem nyújtható – többek között - az állami tulajdonban lévő erdő után. Ennek megfelelően a magyar jogszabály is kizárja a támogatásból az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő erdőrészleteket.

 

Az alapeljárás felperese – egy magánszemély – Natura 2000 erdőre vonatkozó kompenzációs támogatás kifizetése iránti kérelmet nyújtott be 29 erdőrészlet után a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (MVH). E kérelmet azzal az indokkal utasították el, hogy erdőrészletek egy része - amely a teljes terület 0,182%-ának felel meg – a Magyar Állam tulajdonában áll. Az alapeljárás felperese az MVH határozatával szemben a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt keresetet indított, amelyet e bíróság elutasított. Az ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriánál. Ez utóbbi bíróságnak kétségei támadtak az elsőfokú bíróság által alkalmazott, a Rendelet 46. cikkét átültető nemzeti jogi rendelkezésre vonatkozó értelmezésnek az e rendelkezésnek tulajdonítható céllal való összeegyeztethetőségét illetően, ezért úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti az Európai Unió Bírósága elé:

 

1) Úgy értelmezendő -e az 1698/2005 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése – figyelemmel a 46. cikkre is –, hogy az nem zárja ki a magántulajdonosokat teljes egészében az erdészeti földterületek fenntartható használatát célzó támogatások köréből, ahol a terület részben állami tulajdonban is áll?

2) Amennyiben a támogatás teljes egészében nem kizárt, értelmezhető úgy az 1698/2005 rendelet 46.cikke, hogy az adott – részben állami tulajdonban álló – terület vonatkozásában a magánszemély erdőgazdálkodót vagy magánszemély tulajdonost a tulajdoni arányában illeti meg a támogatás?

A Kúria által a Bíróságnak feltett kérdések tehát lényegében arra irányultak, hogy a Rendelet 42. cikke (1) bekezdésének első mondatát úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes egy Natura 2000 minősítésű erdőterületnek arra hivatkozással történő teljes kizárása az e rendelet szerinti támogatásban való részesülésből, hogy e terület egy kis része az állam tulajdonában van, függetlenül az ezen állami tulajdonban lévő terület nagyságának a magánszemély tulajdonában lévő terület nagyságához viszonyított arányától.

 

A Bíróság ítéletében abból indult ki, hogy a rendeleti formát öltő, s ezáltal közvetlenül hatályosuló és mindenkire nézve kötelező uniós jogszabályokban foglalt szabályozás értelmében a magánszemélyek – az állammal, az önkormányzatokkal és az állam többségi tulajdonában lévő vállalkozásokkal szemben – jogosultak a Natura 2000 támogatás igénybe vételére. S bár sem maga a Rendelet, sem pedig annak végrehajtási jogszabálya nem határozza meg a támogatás kifizetésének részletes feltételeit akkor, ha a Natura 2000 minősítésű erdőterület egyszerre van az állam és magánszemélyek tulajdonában, a szóban forgó rendelkezéseknek a magyar hatóságok által adott értelmezése azzal a gyakorlati következménnyel járhat, hogy – az alapügy tényálláshoz hasonló körülmények között, vagyis amikor a szóban forgó erdőterületnek csak egy elhanyagolható része van állami tulajdonban – a támogatás alóli kizárást megállapító kivétel válik szabállyá. Következésképpen a szóban forgó uniós jogi rendelkezések olyan értelmezése, amely valamely erdőterületnek a Natura 2000 támogatásból való teljes kizárását eredményezi azon indokkal, hogy e terület egy része állami tulajdonban van, ellentétes lenne magának a Rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a szövegével is, amely a magántulajdonosok vagy azok társulásai tulajdonában lévő erdők és fás területek utáni támogatásnyújtás elvét rögzíti.

 

Ezen túl, mivel az MVH és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogértelmezése adott esetben egy olyan Natura 2000 minősítésű erdőterületnek támogatás alóli teljes kizárásához vezethet, mely terület szinte teljes egészére a támogatást előíró rendelkezés hatálya alá esik, az ilyen értelmezés magának az említett hatálynak a meghatározását kérdőjelezi meg. Mivel sem a Rendelet, sem pedig annak végrehajtási jogszabálya nem ír elő kifejezetten ilyen, a Natura 2000 minősítésű erdőterület vegyes jellegéhez fűződő radikális következményt, az ilyen intézkedés nem illeszkedik a Natura 2000 kifizetések végrehajtása céljából az egyes tagállamok tekintetében elismert mérlegelési mozgástérbe.

 

A Bíróság ítéletében emlékeztetett arra is, hogy a Natura 2000 támogatás az erdők és egyéb fás területek használatára vonatkozó, a vadon élő madarak, illetve a vadon élő állatok és növények védelméről szóló uniós irányelvek végrehajtásával összefüggő korlátozások eredményeként az érintett területen felmerülő költségek és jövedelemkiesés ellentételezésére irányul. Márpedig, az a körülmény, hogy egy Natura 2000 minősítésű, valamely erdőgazdálkodó üzemi területéhez tartozó erdőrészlet egy részére nem alkalmazható a Natura 2000 támogatás azon indokkal, hogy az állami tulajdonban van, nem vonja maga után azt, hogy megszűnik a magánszemély erdőgazdálkodó tulajdonában lévő ezen üzemi terület erdőrészletei használatának – az ezen irányelvek által előírt követelmények alkalmazása miatti – korlátozására vonatkozó ellentételezés szükségessége. Ennélfogva egy olyan Natura 2000 minősítésű erdőterületnek a Rendelet 42. cikke (1) bekezdése első mondatának hatálya alóli teljes kizárása, amelyen magánszemély és az állam tulajdonjoga egyaránt fennáll, szükségképpen aláássa a Natura 2000 kifizetési rendszer kompenzációs szándékát.

 

A luxemburgi taláros testület végül azt is egyértelművé tette, hogy a magyar hatóságok jogértelmezése - mivel valamely erdőterületnek a Natura 2000 támogatásból való teljes mértékű kizárását eredményezi az állami tulajdonban lévő rész arányától függetlenül - nem felel meg az uniós jog részét képező arányosság elvének.

 

Mindezen megfontolásokra tekintettel a Bíróság akként válaszolt a Kúria által feltett kérdésekre, hogy amennyiben egy Natura 2000 támogatásra jogosult erdőterület részben állami tulajdonban, részben egy magánszemély tulajdonában van, az utóbbi részére nyújtandó támogatás összegének kiszámítása érdekében figyelembe kell venni az ezen állami tulajdonban lévő terület nagyságának a magánszemély tulajdonában lévő terület nagyságához viszonyított arányát.

 

A Bíróság ítéletét itt találja.

 

Dr. Fülöp Botond

2017. április 15.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com