C-484/14. sz. ügy – a vezeték nélküli (WLAN-) hálózatok üzemeltetőinek felelőssége az általuk üzemeltetett hálózat segítségével harmadik személyek által elkövetett szerzői jogi jogsértésekért (2016. szeptember 15.)

A felelősség alóli mentesülés uniós jogban foglalt feltételeinek megvalósulása esetén az uniós jog kizárja a hírközlő hálózathoz való hozzáférést nyújtó szolgáltatónak (pl. WLAN-hálózat üzemeltetőjének) a harmadik személyek által az általa üzemeltetett hírközlő hálózat segítségével elkövetett szerzői jogi jogsértésekért fennálló kártérítési felelősségét, ám nem zárja ki, hogy a tagállamok a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék. Nem ellentétes az uniós joggal továbbá az ilyen szolgáltatást nyújtó szolgáltató arra kötelezése, hogy az internet-hozzáférés jelszóvédelemmel való biztosítása, s – ezáltal – a felhasználók beazonosíthatósága révén akadályozza meg az utóbbiaknak az általa működtetett hálózat igénybe vételével elkövetett szerzői jogi jogsértéseit.

 

Az Európai Unió belső piacán az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásait a 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv; a továbbiakban: „irányelv”) hangolja össze. Az irányelv szabályozza – többek között – a közvetítő szolgáltatók felelősségét is. Az irányelv 12. cikke értelmében az ún. „egyszerű továbbítást”, vagyis a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából vagy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításából álló szolgáltatásokat végző szolgáltatókat mentesíteni kell a továbbadott információért viselendő felelősség alól, amennyiben nem a szolgáltató kezdeményezi az adatátvitelt, nem ő választja ki az adatátvitel címzettjét és nem ő választja meg és nem is módosítja a továbbított információt. Ez a cikk ugyanakkor nem érinti a nemzeti bíróságok vagy közigazgatási hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a tagállamok jogrendszereivel összhangban a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék. Az irányelv tiltja továbbá a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítóival szemben az általuk továbbított információk nyomon követésére vonatkozó általános kötelezettség előírását.

 

Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások gyakorlása sok esetben az uniós jog által védett alapvető jogok ütközését eredményezheti. Így például maga a szolgáltatás, illetve annak igénybe vétele a vállalkozás és a tájékozódás szabadságához fűződő jog gyakorlásaként értelmezhető, ugyanakkor ezen szolgáltatás bizonyos esetekben a szellemi tulajdon védelméhez, vagy a személyhez fűződő jogok védelméhez fűződő és az uniós jog által ugyancsak védelemben részesített alapvető jogok sérelmével járhat.

 

Az előterjesztő bíróság, a Landgericht München előtt folyó eljárás felperese, egy fény- és hangtechnika értékesítésével és bérbeadásával foglalkozó vállalkozás ügyvezetője, egy ingyenes és névtelen internet-hozzáférést biztosító vezeték nélküli helyi hálózatot működtet. A hálózathoz való hozzáférést – vállalkozásának reklámozása céljából - szándékosan nem védte le, hogy ezzel felkeltse a szomszédos üzletek ügyfeleinek, a járókelőknek és a szomszédoknak a figyelmét vállalkozására. A vezeték nélküli helyi hálózaton keresztül egy zeneművet a jogosultak engedélye nélkül, ingyenesen hozzáférhetővé tettek az interneten. Miután a zenemű hangfelvételének előállítója (a továbbiakban: „jogosult”) az említett zeneműhöz fűződő jogainak tiszteletben tartására szólította fel felperest, utóbbi nemleges megállapítási keresetet terjesztett elő az alapügyben eljáró bírósághoz. A jogosult válaszul több viszontkeresetet indított felperessel szemben, amelyek a következőkre irányultak: először is kártérítés fizetésére az említett zeneműhöz fűződő jogainak megsértéséhez kapcsolódó közvetlen felelőssége miatt; másodszor pénzbírság terhe mellett a jogsértés abbahagyására való kötelezésre, harmadszor a felszólítási és eljárási költségek megtérítésére. Az alapügyben eljáró német bíróság felperes keresetét elutasította és alperes viszontkereseteinek adott helyt.

Felperes jogorvoslattal élt az ítélettel szemben, amelyben úgy érvelt, hogy a 2000/31 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését átültető német jogszabályi rendelkezések alapján – mint egyszerű továbbítást végző szolgáltatónak - kizárt a felelőssége. Alperes ugyanakkor arra a német bírósági joggyakorlatra utalt, mely szerint a szerzői jog vagy szomszédos jogok megsértése esetén fennálló felelősség nem csupán a jogsértő személy magatartásából (Täterhaftung), hanem harmadik személy magatartásából is fakadhat (Störerhaftung). A német bíróságok a szerzői jogról és szomszédos jogokról szóló német törvényt ugyanis úgy értelmezik, hogy jogsértés esetén az a személy, aki anélkül, hogy a jogsértésben elkövetőként vagy közreműködőként részt venne, ahhoz bármely módon, szándékosan és kellő okozati összefüggés mellett hozzájárul, felelősségre vonható (Störer). Alperes szerint tehát felperes felelőssége azon okból kifolyólag állapítandó meg, hogy a vezeték nélküli helyi hálózatát nem védte le, és ezáltal lehetővé tette, hogy harmadik személyek megsértsék a jogait.

 

Az alapügyben eljáró német bíróságnak ugyanakkor kétségei támadtak a tekintetben, hogy az irányelv 12. cikke nem képezi-e akadályát annak, hogy egy egyszerű továbbítást végző szolgáltató felelőssége harmadik személyek által az általa üzemeltetett hálózat igénybe vételével elkövetett jogsértésért azon okból kifolyólag megállapítható legyen, hogy a hálózatát nem védte le. A Landgericht München ezért felfüggesztette az előtte folyó eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából tíz kérdést kérdést terjesztett az Európai Unió Bírósága elé.

 

A német bíróság által feltett kérdések döntő része az irányelv 12. cikkének értelmezésére irányult annak eldöntése érdekében, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatás, nevezetesen egy vezeték nélküli hálózat nyilvános és ingyenes rendelkezésre bocsátása, ezen rendelkezés hatálya alá tartozik-e. Felperes ugyanis az ezen irányelvi szabályt átültető német jogszabályi rendelkezésekre hivatkozva vitatta felelőssége fennállását.

 

Mindenek előtt az a kérdés merül fel, hogy ezen szolgáltatás „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül-e, tekintettel különösen arra a tényre, hogy felperes ingyenesen biztosítja hálózatának nyilvános használatát, míg az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások körébe kizárólag az általában térítés ellenében nyújtott szolgáltatások tartoznak. Ezen kérdéssel kapcsolatban ítéletében a Bíróság úgy foglalt állást, hogy egy vezeték nélküli hálózat nyilvános és ingyenes rendelkezésre bocsátása információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül abban az esetben is, ha azt az érintett szolgáltató bár ingyenesen, de az általa értékesített áruk vagy az általa nyújtott szolgáltatások reklámozása céljából nyújtja. Ebben az esetben ugyanis a szolgáltatásnak van díja, még ha azt nem is a szolgáltatás igénybe vevői fizetik meg, hanem a szolgáltatással reklámozott áruk vásárlói, vagy az ily módon reklámozott szolgáltatások igénybe vevői, hiszen ezen áruk, illetve szolgáltatások árába került beépítésre az ingyenesen nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatás költsége.

 

A Bíróság továbbá úgy foglalt állást, hogy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítására irányuló szolgáltatás nyújtásához a hozzáférésnek nem kell túllépnie a szükséges információtovábbítás végrehajtására irányuló, automatikus és passzív műszaki eljárás kereteit, és nem kell további követelményeknek teljesülniük. Így ahhoz, hogy a szolgáltatás az irányelv 12. cikke szerinti „hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításának” minősüljön, nem szükséges sem az, hogy szerződéses kapcsolat álljon fenn a szolgáltatás igénybe vevője és a szolgáltató között, sem pedig az, hogy a szolgáltató reklámozza az említett szolgáltatást. Ezen túl, az ilyen szolgáltatásra nem alkalmazandók az irányelvnek a tárhelyszolgáltatóra vonatkozó rendelkezései, így a szolgáltató felelősség alóli mentesülésének nem képezi feltételét az, hogy a tudomást szerzést követően haladéktalanul intézkedjék a jogsértő információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről.

Az Európai Unió Bíróságának épülete Luxemburgban

 

A Bíróság ezzel lényegében úgy foglalt állást, hogy felperes által végzett szolgáltatás az irányelv egyszerű továbbítást megvalósító szolgáltató felelősség alóli mentesítését rögzítő rendelkezésének tárgyi hatály alá tartozik.

 

Ezt követően a luxemburgi bírói testület a szóban forgó irányelvi rendelkezés perbeli alkalmazandóságára az alanyi hatály szempontjából is igennel felelt, mondván, hogy a hírközlő hálózathoz való hozzáférést biztosító szolgáltatás nyújtójával szemben – ahhoz, hogy a mentesítő szabály hatálya kiterjedjen rá – nem támasztandók további követelmények azon túl, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személynek kell lennie.

 

A Bíróság megvizsgálta a hírközlő hálózathoz való hozzáférést biztosító szolgáltatók felelősség alóli mentesítésének feltételeit is. Maga az irányelv – miként a fentiekben már említésre került – három feltételt támaszt e tekintetben: nem a szolgáltató kezdeményezi az adatátvitelt, nem ő választja ki az adatátvitel címzettjét, és nem ő választják meg és nem is módosítja a továbbított információt. Következésképpen ha az említett három feltétel teljesül, akkor nem áll be a hírközlő hálózathoz való hozzáférést biztosító szolgáltatás nyújtóját terhelő felelősség, és így mindenképpen kizárt, hogy a szerzői jog jogosultja kártérítést követelhessen ezen szolgáltatótól amiatt, hogy harmadik személyek a hálózati kapcsolatot arra használták, hogy az ő szerzői jogait megsértsék. Az irányelv ugyanakkor nem érinti a nemzeti bíróságok vagy közigazgatási hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a tagállamok jogrendszereivel összhangban a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék. Következésképpen, ha harmadik személy jogsértés elkövetéséhez egy hírközlési hálózathoz hozzáférést nyújtó szolgáltató által számára elérhetővé tett internetkapcsolatot használ, akkor az irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az, hogy a szerzői jogi károsult a nemzeti hatóságtól vagy bíróságtól a szolgáltató eltiltását kérje a jogsértés folytatásának lehetővé tételétől.

 

Vagyis: a felelősség alóli mentesülés irányelvben foglalt feltételeinek megvalósulása esetén az irányelv kizárja a hírközlő hálózathoz való hozzáférést nyújtó szolgáltatónak a harmadik személyek által az általa üzemeltetett hírközlő hálózat segítségével elkövetett jogsértésekért fennálló kártérítési felelősségét, ám nem zárja ki, hogy a tagállamok a szolgáltatót a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék.

 

A Bíróság végül az uniós jog által védelemben részesített alapvető jogoknak – a vállalkozás és a tájékozódás szabadságához fűződő jog egyfelől, a szellemi tulajdon védelméhez, vagy a személyhez fűződő jogok védelméhez fűződő jog másfelől - az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások gyakorlása során előállt ütközésének kérdését elemezte. Elvi kiindulópontja szerint amikor több, az uniós jog által védett alapvető jog ütközik egymással, az érintett nemzeti hatóságoknak, illetve nemzeti bíróságnak kell biztosítania az alapvető jogok közötti igazságos egyensúlyt.

 

Tekintettel arra, hogy egyrészt maga az irányelv tiltja a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítóival szemben az általuk továbbított információk nyomon követésére vonatkozó általános kötelezettség előírását, másrészt pedig az internetkapcsolat teljes megszüntetésére irányuló intézkedés végrehajtása súlyosan sértené azon személy vállalkozási szabadságát, aki – akár csak kiegészítő jelleggel – internet-hozzáférés nyújtására irányuló gazdasági tevékenységet folytat, kizárólag az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátása tekinthető olyan intézkedésnek, mely alkalmas az egymással konkuráló alapvető jogok közötti igazságos egyensúly biztosítására. Az ilyen intézkedés ugyanis nem sérti sem a hírközlő hálózathoz való hozzáférést nyújtó személy vállalkozás szabadságához való jogának, sem pedig a szolgáltatás címzettjei tájékozódás szabadságához fűződő jogának lényeges tartalmát, mivel ez a lépés csupán az internet-hozzáférést nyújtó által folytatott tevékenység gyakorlásának egyik technikai részletszabályát változtatja meg elhanyagolható mértékben. Az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátására irányuló intézkedés továbbá eltántoríthatja az internetkapcsolat felhasználóit a szerzői vagy szomszédos jogok megsértésétől, amennyiben a kért jelszó megszerzéséhez fel kell fedniük a kilétüket, így alkalmas eszköznek tűnik a felhasználók általi szerzői jogsértések megelőzésére.

 

Ilyen körülmények között a Bíróság megállapította, hogy az irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével főszabály szerint nem ellentétes olyan határozat meghozatala, amely kényszerítő bírság terhe mellett arra kötelezi a nyilvános internetkapcsolatot lehetővé tévő hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítóját, hogy akadályozza meg azt, hogy harmadik személyek egy bizonyos szerzői jogi védelem alatt álló művet vagy abból származó részleteket ezen az internetkapcsolaton keresztül fájlmegosztó weboldalak útján (peer-to-peer) a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyenek, amennyiben a hozzáférést nyújtó szolgáltató szabadon választhatja meg a határozatban foglaltaknak való megfelelés érdekében megteendő műszaki intézkedéseket, még ha a választása egyedül az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátására szűkíthető is le, feltéve hogy az internetfelhasználóknak a kért jelszó megszerzéséhez fel kell fedniük a kilétüket, így tehát nem cselekedhetnek névtelenül.

 

A Bíróság ítéletét ítt, az arról kiadott sajtóközleményt pedig itt találja.

 

2016. október 9.

 

Dr. Fülöp Botond

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com