Betegszállító kártérítési felelőssége

A betegszállítást végző egészségügyi szolgáltatókat az Eütv 77.§ (3) bekezdése szerinti fokozott gondossági kötelezettség terheli a betegek szállítása, mozgatása során, ezért a betegszállítást végző egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét megalapozza, ha az alkalmazottai által végzett mozgatás, áthelyezés következtében a súlyosan rokkant betegnél vállsérülés alakul ki.
 
Ügyfelem, akinek jogi képviseletét pártfogó ügyvédként láttam el, önálló helyváltoztatásra nem képes (kerekesszékes) rokkant, rokkantságának mértéke 93%, fennálló betegségei: little-kór (féloldali csecsemőkori bénulás), veleszületett szellemi elmaradottság, szemideghártya-sorvadás, epilepszia.
 

Ügyfelemet alperes - egy betegszállítással üzletszeűen foglalkozó gazdasági társaság - alkalmazottai szállítottak egy lábtörés miatt szükségessé vált röntgen-kontrollvizsgálatra, majd az ellátást követően szintén alperes munkavállalói szállítottak vissza az otthonába. A hazaszállítását követően ügyfelem a bal felkarra kiterjedő erős fájdalmat érzett, mely másnapra már a bál lapockára is átterjedt. Panaszai a kenőcsös kezelés és a borogatás ellenére sem múltak el, sőt erősödtek. Tekintettel arra, hogy kát nappal később a fájdalmak már az elviselhetetlenségig fokozódtak, ügyfelem édesanyja telefonon kért segítséget az Országos Mentőszolgálattól, ahonnét azt a tanácsot kapta, hogy azonnali röntgenvizsgálattal kell meghatározni a fájdalom okát. Ennek megfelelően mentőautó szállított be ügyfelemet a k..i kórházba, ahol röntgenfelvétel révén atípusos vállficamot diagnosztizáltak. A k...i kórházban másnap reggel altatásos műtét útján kísérelték meg a vállficam repozícionálását, ám a műtét sajnálatos módon nem járt sikerrel. Ezt követően mentőautóval beszállítottak a ...Mozgásszervi Sebészeti Intézet Traumatológiai Klinikai Tanszékére, ahol – egy ismételt röntgenvizsgálatot követően – helyi érzéstelenítés alkalmazásával megtörtént a ficam megszüntetése. Ügyfelem vállát a beavatkozást követően gilchrist-kötéssel rögzítették, amit csak 15 nap múlva távolítottak el.

 

Az ügyfelem édesanyja által benyújtott panasz alapján kezdeményezett vizsgálat eredményeképpen az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatala - a vizsgálat során eljárt szakfelügyelő véleménye alapján – arra a megállapításra jutott, hogy bár nem zárható ki, hogy a sérülés az ügyfelem alperes alkalmazottai általi áthelyezése során keletkezett, idegrendszeri károsodásainak módosító hatásai miatt azonban az általa elszenvedett vállficam kialakulása egyértelműen nem köthető a mozgatásához. A szakfelügyelő véleményében arra utalt, hogy a vállficamot létrehozhatta egy korábbi, epilepsziához kapcsolódó izomgörcs is.

 

Miután alperest ügyfelem képviseletében eredménytelenül szólítottam fel nem vagyoni kártérítés megfizetésére, ügyfelem keresetet nyújtott be a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz. Ebben kiemeltük, hogy alperes, mint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 97.§-ában foglalt szolgáltatást végző egészségügyi szolgáltató, a törvény 4.§ (1) bekezdésének b) pontja alapján az Eütv. hatálya alatt áll. Az Eütv.-nek a károkozás időpontjában hatályban volt 77.§ (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül - az ellátásában résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni. Ugyanezen törvény 244.§-a kimondja, hogy az egészségügyi szolgáltatás keretében végzett ellátás során okozott kárért és személyiségi jogsértésért az egészségügyi szolgáltató tartozik felelősséggel, illetve helytállással. Az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigényekre, illetve a személyiségi jogsértések esetén követelhető igényekre a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.

 

Keresetünkben hangsúlyoztuk, hogy azáltal, hogy alperes alkalmazottai ügyfelem szállítása, illetve mozgatása során nem az üzletszerűen betegszállítást végző egészségügyi szolgáltatóktól elvárható gondossággal jártak el, mely magatartásukból eredően ügyfelemnél vállficam alakult ki, több napon át jelentős fájdalmakat kellett elszenvednie, majd kétszer is műtéti kezelésen kellett átesnie, s ezt követően 15 napon keresztül kellett gilchrist-kötést viselnie, megsértették ügyfelem testi épséghez, illetve az egészséghez fűződő személyiségi jogait. 

 

Az Eütv. 77.§ (3) bekezdésében foglalt „elvárható gondosság” fogalma, mint jogi kategória az adott egészségügyi szolgáltató által az adott betegnek nyújtott konkrét ellátás vonatkozásában értékelendő. Kiemeltük, hogy egy betegszállítással üzletszerűen foglalkozó egészségügyi szolgáltatótól szakmailag és jogilag elvárható, hogy képes legyen a betegeket (a súlyosan rokkant betegeket is) sérülés okozása nélkül mozgatni, áthelyezni. Az is nyilvánvaló, hogy a beteg mozgatása, szállítás során elvárható gondosság mértéke annál nagyobb, minél sérülékenyebb a beteg a meglévő sérülései és betegségei miatt. A rá vonatkozó jogszabályi előírások szerint a betegszállítónak a szállítás megkezdését megelőzően ismernie kell mindazon körülményeket, melyek a szállítás biztonságos, sérülésmentes lebonyolításához szükségesek, s amennyiben ezen információk hiányában kezdi meg a szállítást, úgy már ezen magatartásával megsérti az elvárható gondosság követelményét. Egy ügyfelemhez hasonló beteg esetén a szállítónak tisztában kell lennie azzal, hogy a betegség egyes következményeiből (spasticitás, fokozott izomtónus stb.) adódóan a mozgatás, az áthelyezés az adott beteg vonatkozásában fokozott kockázatokkal jár. Mindezen okokból kifolyólag a betegszállítást végző egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét megalapozza, ha az alkalmazottai által végzett mozgatás, áthelyezés következtében a súlyosan rokkant betegnél vállficam alakul ki.

 

A nem vagyoni kártérítés összegszerűsége tekintetében előadtuk, hogy az alperes alkalmazottai által elkövetett jogsértés következtében ügyfelemnek napokon át jelentős, egyre erősödő intenzitású, végül már elviselhetetlen mértékű fájdalmakat kellett elszenvednie és két – altatásban, illetve helyi érzéstelenítésben elvégzett – beavatkozásnak volt kénytelen alávetni magát. A k...i kórházban ugyanis előbb altatással elvégzett (sikertelen) műtétet hajtottak végre rajta, majd ezt követően P...ett helyi érzéstelenítés alkalmazásával végrehajtott beavatkozás segítségével szüntették meg a ficamot. A beavatkozások során tehát az altatással, illetve az érzéstelenítéssel óhatatlanul együtt járó kockázatokat is vállalnia kellett. A több napig tartó erős fájdalmak, valamint a szükségessé vált orvosi beavatkozások idegileg és lelkileg is rendkívül megviselték. Meglévő betegségei (epilepszia, részleges vakság) és mozgáskorlátozottsága miatt az orvosi vizsgálatok, illetve beavatkozások az átlagos mértéket meghaladó stresszhelyzetet, feszült idegi állapotot idéznek elő benne, s – betegségeiből és kiszolgáltatottságából eredően - olyan problémákkal kénytelen ilyenkor szembesülni, melyek az egészséges emberek számára nem jelentenek különösebb nehézségeket. Elegendő, ha csupán az epilepsziás roham kialakulásának a stresszhelyzetből adódó fokozott veszélyére, vagy éppen a szállításával kapcsolatos nehézségekre utalunk, így például arra, hogy gyakran órákat kénytelen magatehetetlenül a betegszállítókra várni. 

 

Ellenkérelmében alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy nem állapítható meg az okozati összefüggés alkalmazottainak magatartása és az ügyfelem által elszenvedett kár között, így nem állapítható meg az sem, hogy alkalmazottai az Eütv. 77.§ (3) szeinti fokozott gondossági követelményt megszegő módon jártak el ügyfelem szállítása és mozgatása során. 

 

Alperes védekezésére tekintettel az elsőfokú bíróság előtt lefolytatott bizonyítási eljárás központi kérdését az alperes alkalmazottai által kifejtett magatartás (ügyfelem szállítása, illetve többszöri mozgatása), valamint a kár bekövetkezte közötti okozati összefüggés fennállása képezte. Keresetünk – a jogalap tekintetében – csak abban az esetben lehetett alapos, ha a per során bizonyítani tudjuk, hogy ügyfelem beszűkült (bal) vállízületének túlerőltetéséből eredő, napokig tartó, jelentős fájdalmakat okozó és kórházi kezeléseket szükségessé tevő állapotát alperes alkalmazottainak eljárása, magatartása okozta. Ennek érdekében – a kizárásos módszert alkalmazva - a per során azt kellett bizonyítanunk, hogy abban az időintervallumban, melyben a sérülés kialakult, alperes alkalmazottain kívül ügyfelemet senki más részéről nem érte olyan erőhatás, mely ezen sérülést előidézhette. 

 

Ezen bizonyítási kötelezettségünknek sikerült eleget tennünk, mivel – az elsőfokú bíróság által lefolytatott, rendkívül alapos, a felek által indítványozott valamennyi bizonyítási indítvány teljesítését magában foglaló és minden releváns részletre kiterjedő bizonyítási eljárás eredményeképpen – aggálytalanul megállapíthatóvá vált, hogy ügyfelem vállsérülését kizárólag alperes alkalmazottai idézhették elő. 

 

A szakértői bizonyítás eredményeképpen kiderült, hogy ügyfelem vállsérülését tévesen diagnosztizálták kétszer is vállficamként, s ennek folytán feleslegesen kísérelték meg annak műtéti úton történő repozicionálását, mivel valójában a beszűkült mozgású vállizület - szakszerűtlen megfogásából eredő - túlerőltetése következett be és ez okozta a fájdalmakat. Ezen ténynek azonban a kereset jogalapja tekintetében nem volt jelentősége, mivel keresetünk jogalapja nem a vállficam kialakulása, hanem az volt, hogy alperes alkalmazottai - az Eütv. 77.§ (3) bekezdése szerint elvárható gondosság követelményét be nem tartva – megsértették ügyfelem testi épséghez és az egészséghez fűződő személyiségi jogát. Az a kérdés, hogy ez a személyiségi jogsértés pontosan milyen orvosilag diagnosztizált testi tünetekben, elváltozásokban, betegségben manifesztálódott, már nem a kártérítési felelősség jogalapját, hanem a kártérítés összegét érinti, mivel ezek a károkozás következményei.

 

Az elsőfokú bíróság végül egymillió forint összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte alpereset, melynek összegét az alperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú bíróság ötszázezer forintra mérsékelte..

 

Az ítélet jogerős.

 

2018. június 16.

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Hasonló jogi problémája van? Lépjen velem kapcsolatba itt!

Regisztráljon honlapomra! 3.000,- Ft/év használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, melyek jelenleg az alábbiak:

a "Fejezetek a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogi kérdések köréből" című e-book,

a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatok,

az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyek rendszeresen aktualizált listája.

 

Ezen túl, a regisztrált felhasználókat e-mailben tájékoztatom, valahányszor új tartalom kerül a honlapra.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

 

 

 

 

Új regisztráció

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu  honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com