Rongálás vétsége

Ezt a védőbeszédet kirendelt védőként mondtam el az elsőfokú bíróság előtt. A bíróság védencem bűnösségét egy rendbeli, kisebb kárt okozó rongálás vétségében megállapította és őt egy évre próbára bocsátotta. Az ítélet ellen védencem is és én is felmentésért fellebbezést jelentettünk be, így az nem jogerős.
 

Az ügyészség védencemet kisebb kárt okozó rongálás vétségével vádolja. A vád tárgyául védencem azon cselekménye szolgál, hogy A sértett személygépkocsiját 2017. június 6-án reggel megrongálta.

 

Védencemnek a vád tárgyául szolgáló cselekménye a Btk 22.§ (1), (3) és (4) bekezdése folytán nem büntethető. A Btk. ezen rendelkezései értelmében nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl. A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

 

Védencem az ellene emelt vád tárgyául szolgáló cselekményt jogos védelmi helyzetben követte el.

 

A jogtalan támadás elleni védelem jogát az Alaptörvény alkotmányos alapjog szintjére emelte. Az Alaptörvény V. cikke értelmében ugyanis mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához. A jogos védelemmel kapcsolatos szabályozás ezen alapvető jelentőségű, lényeges megváltozására tekintettel a Kúria az egységes jogalkalmazás érdekében a 4/2013. Büntető jogegységi határozatban értelmezte a jogos védelemre vonatkozó szabályozással összefüggő változásokat. Ennek bevezetőjében a Kúria kiemelte, hogy a jogtalan támadással szembeni védekezés alkotmányos alapjogként történő deklarálása a Büntető Törvénykönyv Általános Részében szabályozott jogintézményt, mint különösen védett értéket emelte ki, olyan felhatalmazást adva az ország polgárainak, amely a jogtalansággal szembeni ellenállást többé nem kivételes lehetőségnek, hanem mindenkit megillető természetes alapjognak ismeri el. E nagy jelentőségű jogalkotási megoldásnak következménye a 2012. évi C. törvény jogos védelmet szabályozó §-ainak (21-22. §), a jogos védelmet minden eddiginél szélesebb körben megengedő kodifikálása.

 

A védencem vád tárgyává tett cselekményének büntetőjogi értékelése során is alapul veendő jogegységi határozat tartalma a következőképpen foglalható össze. A cselekmény nem büntethető, ha az az elkövető ellen intézett, vagy közvetlenül fenyegető támadás elhárításához szükséges volt. A védekező cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma tehát a szükségesség. Mivel azonban a jogtalan támadás elhárítása ab ovo szükséges, az elhárítás szükségessége jogtalan támadás esetén nem vitatható, a szükségesség mértéke azonban túlléphető. A túllépésért a védekező azonban kizárólag akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb - ám célravezető - elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta. A jogtalanul megtámadott személy nem köteles kitérni a támadás elől, az azzal szembeni védekezés alkotmányos alapjoga, így a jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit teljes egészében a támadónak kell viselnie. A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától. A Kúria kiemelte, hogy a 2012. évi C. törvény általános indokolásából megismerhető jogalkotói akarat világos célkitűzése a súlyos, erőszakos bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés biztosítása, a jogos védelmi helyzet kiszélesítése. A jogalkotó tehát a jogos védelmet tágítani, nem pedig szűkíteni kívánta.

 

A jogegységi határozat ezen dogmatikai jelentőségű megállapításait a jelen ügyre alkalmazva mindenek előtt azt a kérdést kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy védencem ellen A sértett támadást intézett-e, illetve, hogy ez a támadás – védencem vonatkozásában – jogtalan volt-e.

 

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján aggálytalanul megállapítható, hogy A sértett azon cselekménye, hogy a védencem családjának tulajdonát képező ingatlanra a gépkocsijával nagy sebességgel, kifejezetten védencem és édesapja irányába behajtva a gépkocsija által meglökött és felborított, védencem és családja tulajdonát képező ingóságokkal védencem édesapjának, I.r. vádlottnak testi sérüléseket okozott, miközben védencem az elgázolását csak azzal tudta elkerülni, hogy elugrott a sértett által vezetett gépkocsi elől, nem vitathatóan I.r. vádlott és védencem személye, valamint a tulajdonukat képező ingatlan és az ott elhelyezett ingóságok ellen intézett támadásnak tekintendő. Azon körülményeket, melyek alapján a sértett ezen cselekménye védencem és I.r. vádlott elleni támadásként, vagyis testi sértés, illetve annak kísérleteként értékelendő – mindenek előtt a sértett által vezetett gépjármű haladási irányát, sebességét, az ingóságok megrongálásának tényét és az I.r. vádlottnak okozott testi sérüléseket – az orvosi dokumentumokon és a vádlottakon kívül a meghallgatott tanúk is egyértelműen és egymással teljesen egybehangzóan megerősítették. Ezzel összefüggésben – anélkül, hogy a vallomásokat idézném – utalok védencemnek a nyomozás és a bírósági eljárás során tett vallomásaira (nyom. ir., 399-403. o., valamint 36. sz. jkv., 9. és 20.o.), I.r. vádlott nyomozás során és bírósági előtt tett vallomásaira (nyom.ir., 431-435.o., továbbá 473.o., valamint 15. sz. jkv., 3.o. és 36. sz. jkv., 3.o.), B tanúnak a nyomozás során és a bíróság előtt tett vallomásaira (nyom.ir., 321.o. és 36. sz. jkv. 23.o.), C tanúnak a nyomozás és a bírósági eljárás során tett vallomásaira (nyom.ir., 327.o és 36. sz. jkv. 27.o.), D tanúnak a nyomozás során tett vallomására (nyom. ir., 347-349.o), s végül E tanúnak a nyomozás során tett vallomására (nyom.ir., 359-360.o.). Az eljárás során egyedül a sértettel együtt élő F tett olyan tartalmú nyilatkozatot, hogy élettársa nem akarta elütni idősebb és ifjabb G-t és védencemnek nem kellett elugrania az autó elől, de a tárgyaláson kiderült, hogy nem is látta, amikor A behajtott a bejárati ajtó elé, mert akkor a fal miatt takarásban volt (36. sz. jkv., 17.o.). A nem saját észlelésen alapuló és a jelenlegi élettársa érdekeinek megfelelő tartalmú nyilatkozata ennek folytán nem alkalmas arra, hogy gyengítse a vádlottak és a tanúk egymással teljes mértékben megegyező és orvosi dokumentumokkal is alátámasztott vallomásait. Megjegyzem, a sértett cselekményének támadásként történő minősítése tekintetében nem is releváns a sértett szándéka, mivel a cselekmény támadásként történő értékelése tekintetében csupán annak a személyben, javakban, vagy a közérdekben történő károkozásra való objektív alkalmassága a mérvadó. A jogegységi határozat értelmében a támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. Márpedig, az a tény, hogy a sértett cselekménye objektíve alkalmas volt arra, hogy mind védencem és I.r. vádlott testi épségében, mind pedig a tulajdonukat képező ingóságokban kárt okozzon, vagyis részben megvalósította a testi sértés és a rongálás bűncselekményének törvényi tényállását, részben pedig – védencem vonatkozásában – objektíve alkalmas volt annak megvalósítására, a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem vitatható.

 

A jogos védelmi helyzet vonatkozásában a jogegységi határozat alapján vizsgálandó következő kérdés az, hogy a sértett által védencem ellen a gépjárműjével intézett támadás jogtalan volt-e. Jogtalan a támadás akkor, ha a végszükségre vonatkozó rendelkezés alapján nem igazolható.

 

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján erre a kérdésre is igennel kell felelni. Ebből a szempontból annak a ténynek van jelentősége, hogy védencem nem vett részt a terhére rótt cselekményt megelőző másik, az első vádpont szerinti cselekményben és nincs is semmilyen arra vonatkozó adat, vagy bizonyíték, hogy a terhére rótt cselekmény elkövetésének időpontjában ezen korábbi cselekményről egyáltalán tudomással bírt volna. Még F is úgy nyilatkozott, hogy – idézem - „A gyerekek nem tudtak semmiről, meglepődtek, hogy dulakodunk...a gyerekek még aludtak, a zajra jöttek ki.” (6. sz. jkv., 13.). Ilyen körülmények között fel sem merülhet, hogy a védencem elleni támadás a végszükségre vonatkozó, vagy bármilyen más jogszabályi rendelkezés alapján igazolható lenne. Védencem az egész történést akként élte meg, hogy miután hajnalban felébredt a zajra és kiment a ház elé, az addig odakintről kiabáló sértett egyszer csak nagy sebességgel és egyenes az ő irányába behajt a házuk udvarába, az elgázolását elkerülendő kénytelen a nagy sebességgel közeledő gépjármű elől elugrani, mely az édesapjának azonban ténylegesen sérüléseket okoz. Az a tény, hogy védencem a sértett szerint a vele együtt élő sérelmére a cselekményt megelőzően – állítólag – bűncselekményt elkövető I.r. vádlott közelében állt, a védencem elleni támadást nyilvánvalóan nem teszi sem jogossá, sem pedig igazolhatóvá. Kijelenthető, hogy A sértett úgy intézett támadást védencem ellen, hogy arra semmilyen jogszerűnek tekinthető indoka nem volt, mivel védencem sem A-val, sem pedig mással szemben – azt megelőzően - semmilyen jogtalan cselekmény nem követett el. Ilyen körülmények között nem lehet vita tárgya, hogy a sértett által védencem ellen intézett támadás jogtalan volt.

 

Védencemet – a Btk. 22.§ (4) bekezdése alapján – nem terhelte kitérési kötelezettség, következésképpen nem lehet felróni neki, hogy a sértett ellene irányuló jogtalan támadása elől nem menekült be a házba. Védencemnek alkotmányos joga volt a kitérés, a menekülés helyett a támadás elhárítását választani, melynek kockázatát és következményeit a védencem ellen jogtalan támadást intézett sértettnek kell viselnie. Védencem a kitérés, a menekülés helyett – alkotmányos jogával élve – a támadás elhárítását választotta, mégpedig oly módon, hogy a támadás eszközéül használt gépjárművet – annak megrongálásával - alkalmatlanná tette a támadás folytatására.

 

A jogegységi határozat értelmében a jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától. Miután a sértett a gépkocsijával nekihajtott annak az asztalnak, mely mögé I.r. vádlott elbújt, s utóbbinak – védencem által észlelten – sérüléseket okozott, védencem okkal tarthatott attól, hogy a sértett az ellenük intézett támadást - a gépjárművel hátra tolatva, majd újból előrehajtva - folytatni fogja. Akkor tehát, amikor védencem a sértett gépjárművét a vádirati tényállás szerint megrongálta, a jogegységi határozat értelmében még jogos védelmi helyzetben volt.

 

A jogegységi határozat szerint amennyiben a jogtalan támadás ténye megállapítható, úgy az elhárítás szükségessége nem vitatható. Az elhárítás szükségességének a mértéke azonban - a 22. § (3) bekezdése szerint – túlléphető. Ebből következően – tekintettel a jogtalan támadás tényének megállapíthatóságára – nem vitatható, hogy védencem azon cselekménye, hogy a támadás eszközéül szolgáló gépjármű megrongálásával azt a támadás folytatására alkalmatlanná tette, a támadás elhárításához szükséges volt.

 

Ami pedig a szükségesség mértéke túllépésének kérdését illeti, kiemelendő, hogy a túllépésért a védekező kizárólag akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb - ám célravezető - elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta. Jelen esetben, tekintettel mindenek előtt arra a tényre, hogy a támadás védencem közeli hozzátartozójának – az édesapjának – védencem által az adott szituációban pontosan fel nem mérhető következményekkel járó sérüléseket okozott, nem jelenthető ki kétséget kizáró bizonyossággal, hogy védencemből a jogtalan támadás ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki. Ellenkezőleg: a lefolytatott bizonyítási eljárás éppen annak megállapítására ad alapot, hogy védencemből a sértet cselekménye nagy fokú ijedtséget váltott ki. Védencem a kihallgatása során kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy ”Megijedtem, amikor láttam, hogy apám megsérült, sokkos állapotba kerültem, ezért rongáltam meg az autót...El akart ütni A.” A bizonyítási eljárás adatai alapján védencem ezen nyilatkozata valóságának megkérdőjelezésére semmilyen alapos ok nincsen. Védencemhez hasonlóan I.r. vádlott is úgy nyilatkozott, hogy védencem megijedt, amikor látta, hogy a sértett nekiment az autóval, s az igazságügyi szakvélemény szerint a védencem terhére rótt cselekményre álmából felébredve, hajnalban került sor, ami számára váratlanul és hirtelen történt. Véleményem szerint teljesen életszerűtlen feltételezés lenne, hogy az a cselekmény, melynek során valaki – az elgázolás szándékát ki nem zárható módon - nagy sebességgel emberek irányába hajt a gépjárműjével, majd nekiütközik egy asztalnak, mely nagy hanghatás kíséretében darabokra törik, az asztal mögött álló embert nekilöki a falnak, akinek ettől beütődik a feje, az azt észlelőkből nem vált ki ijedtséget. Ráadásul, ezzel kapcsolatban nem lehet megfeledkezni arról a körülményről sem, hogy a támadás elkövetője annak megkezdését megelőzően kifejezetten a később megtámadott személyek megölésével fenyegetőzött.

 

Ezen okból kifolyólag, tekintettel arra, hogy védencemből az ellene és édesapja ellen a sértett által a gépjárműjével intézett jogtalan támadás kétség kívül ijedtséget, mégpedig nagy fokú váltott ki, védencem abban az esetben sem lenne büntethető, ha a vád tárgyává tett elhárító cselekményével a szükségesség mértékét túllépte volna.

 

Mindazonáltal ezzel kapcsolatban két megjegyzést szeretnék tenni. Álláspontom szerint – a jogtárgyak értékének jelentős különbsége okán - fel sem merülhet a szükségesség mértékének túllépése, ha – miként a jelen esetben történt - személy elleni támadást dolog elleni erőszakkal, ráadásul kifejezetten enyhe tárgyi súlyú cselekménnyel hárítanak el. Ráadásul védencem cselekménye eredményes is volt, mert annak hatására a támadó kitolatott az udvarból, vagyis felhagyott a támadással.

 

A szükségesség mértékének esetleges túllépése körében nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a szakvélemény szerint védencem – értelmi fogyatkozása miatt - a terhére rótt cselekmény következményeinek felismerésében és a felismerésnek megfelelő cselekvésben nagy fokban korlátozva volt. A nagyfokú korlátozottságot pedig figyelembe kell venni a Btk. 22.§ (3) bekezdésének alkalmazása során az ijedtség, illetve a menthető felindulás megállapíthatóságának mérlegelésekor. Ebből a szempontból is más a mérce ugyanis az elmeműködés tiszta állapotában és nagy fokú korlátozottságot eredményező kóros állapotában cselekvő személy esetében.

 

Mindazonáltal, ezen megfontolások jelen esetben igazából lényegtelenek, tekintettel arra, hogy védencem ijedtség állapotában követte el a cselekményt, így még a szükséges mérték esetleges túllépése esetén sem lenne büntethető.

 

A jelen ügyből levonható elvi megállapításként kijelenthető, hogy jogos védelmi helyzetben cselekszik, s ennél fogva nem valósít meg bűncselekményt az a személy, aki a saját és/vagy mások személye és/vagy javai ellen gépjármű használatával intézett jogtalan támadás elhárítása, illetve folytatásának megakadályozása érdekében a gépjárművet – használhatatlanná téve – megrongálja.

 

Védencem alkotmányos jogával élt akkor, amikor az ellene, édesapja ellen, valamint a tulajdonukat képező ingatlan és ingóságok ellen A sértett által intézett jogtalan támadást a támadás eszközéül használt gépjármű megrongálásával elhárította. A támadás által előidézett Ijedtségére tekintettel még abban az esetben sem lenne büntethető, ha az elhárítás szükségességének mértékét túllépte volna. Cselekménye ennek folytán nem bűncselekmény, következésképpen védencemet az ellene emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – fel kell menteni. Álláspontom szerint az ügyészség a védencem ellen folyamatban lévő büntetőeljárás lefolytatása során nem vette figyelembe a jogos védelem tekintetében bekövetkezett alkotmányos jelentőségű változásokat, mely jogalkalmazói tévedés következtében védencem immár több, mint két éve áll bűncselekmény hiányában büntetőeljárás hatálya alatt.

 

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a "Fejezetek a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogi kérdések köréből", valamint "A követelések határon átnyúló érvényesítésének és behajtásának jogi eszközei az Európai Unióban (kérdések, válaszok). 1. Polgári és kereskedelmi ügyek" című e-bookokat csakúgy, mint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat, tájékozódhat az Európai Unió magyar szemmel is fontos ítéleteiről és nyomon követheti az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyeket.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

Amennyiben deviza alapú kölcsönszerződésével kapcsolatban szeretne konzultálni velem, vegye fel velem a kapcsolatot itt!

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, valamint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat is.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

 

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft vagy havi 1.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, csakúgy, mint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat, tájékozódhat az Európai Unió magyar szemmel is fontos ítéleteiről és nyomon követheti az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyeket.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

Amennyiben deviza alapú kölcsönszerződésével kapcsolatban szeretne konzultálni velem, vegye fel velem a kapcsolatot itt!

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, valamint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat is.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a "Fejezetek a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogi kérdések köréből", valamint "A követelések határon átnyúló érvényesítésének és behajtásának jogi eszközei az Európai Unióban (kérdések, válaszok). 1. Polgári és kereskedelmi ügyek" című e-bookokat, tájékozódhat az Európai Unió magyar szemmel is fontos ítéleteiről és nyomon követheti az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyeket.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

Amennyiben deviza alapú kölcsönszerződésével kapcsolatban szeretne konzultálni velem, vegye fel velem a kapcsolatot itt!

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, valamint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat is.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

 

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft vagy havi 1.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, csakúgy, mint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat, tájékozódhat az Európai Unió magyar szemmel is fontos ítéleteiről és nyomon követheti az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyeket.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

Amennyiben deviza alapú kölcsönszerződésével kapcsolatban szeretne konzultálni velem, vegye fel velem a kapcsolatot itt!

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, valamint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat is.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

 

 

Új regisztráció

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a https://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com