Csoportosan elkövetett garázdaság

Ezt a védőbeszédet az első fokú bíróság előtt I.r. vádlott meghatalmazott védőjeként mondtam el. A bíróság védencemet - a védőbeszédben foglalt inítványnak megfelelően - jogerősen próbára bocsátotta. 
 

Tisztelt bíróság!

 

Az I. rendű vádlott védőjeként az általam kifejtendő indokok alapján arra kérem a t. bíróságot, hogy védencemmel, I rendű vádlottal szemben próbára bocsátást alkalmazni szíveskedjék.

 

Kérem ezt egyrészt azért, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás nem támasztotta alá, hogy a vádlottak jogi felelőssége között olyan mértékű különbség lenne, ami alapot adna a büntetőjogi szankciók vádiratban indítványozott differenciálására I., II. és III. rendű vádlottak terhére. Véleményem szerint a bűncselekmény tárgyi súlya, tekintetbe véve az enyhítő körülményeket is, próbára bocsátásnál súlyosabb szankció alkalmazását jelen ügyben nem teszi szükségessé.

 

Másrészt hivatkozom az enyhítő körülményekre is, melyek megítélésem szerint a nevelő jellegű intézkedés alkalmazását indokolják a pénzbüntetés helyett.

 

Az indítványozott büntetőjogi szankciók közötti, vádiratban javasolt különbségtétel valószínűleg azon a feltevésen alapul, hogy védencemet, valamint II. és III. rendű vádlottat nagyobb felelősség terheli a bűncselekmény megvalósulásában, mint a másik két vádlottat. A vádirat egyébként sajnálatos módon nem tartalmaz erre vonatkozó alapos, meggyőző okfejtést, indokolást. Ellenkezőleg: a vádirat több ízben is a „kölcsönös verekedés” kifejezést használja. Vitatom, hogy a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható lenne, hogy a cselekményt megvalósító, egymással szemben álló társasághoz tartozó vádlottaknak a cselekmény bekövetkezésében játszott felelőssége egymástól oly mértékben eltérne, hogy az különbségtételt indokolna a szankciók vonatkozásában és védencem számára pénzbüntetés kiszabását indokolná. Ellenkezőleg: véleményem szerint a két, egymással szemben álló társasághoz tartozó vádlottakat közel egyforma felelősség terheli a szóváltás, majd pedig a verekedés kialakulásában.

 

A vádlottaknak a bűncselekmény elkövetésében játszott szerepe, a büntetőjogi felelősségüket megalapozó és az alkalmazandó szankció vonatkozásában releváns magatartásuk megítélése vonatkozásában a vádlottak és a tanúk vallomására vagyunk kénytelenek hagyatkozni, hiszen az orvos szakértői vélemények csupán a verekedés eredményeit rögzítik. Ezzel kapcsolatban mindenek előtt utalni szeretnék arra, hogy az eljárás során meghallgatott valamennyi tanú ugyanahhoz a társasághoz tartozik, és baráti szálak fűzik őket a IV. és V. rendű vádlotthoz. Az I. sz. tanú ráadásul a vádiratban „sértett”-nek nevezett személy – vagyis II. sz. tanú - barátnője, az V. sz. tanú ezen „sértett” testvére, a VI. sz. tanú pedig az unokatestvére. Emiatt nem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy vallomásaikat bizonyos mértékben egymással egyeztetve, a sértett, illetve IV. és V. rendű vádlottak érdekének megfelelően adták elő. Anélkül, hogy bárkinek az őszinteségét, szavahihetőségét kétségbe vonnám, szeretném megemlíteni, hogy a nyomozás során tett vallomásaikban a IV. és V. rendű vádlott, valamint a társaságukban lévő tanuk mindannyian hibásan, ám egymással némileg meglepő módon teljesen megegyezően 2011. február 06. napjára, este 22:30 percre teszik a cselekmény elkövetésének idejét, ezzel szemben a vádiratban, valamint az I. és II. rendű vádlottak vallomásában február 05. napja szerepel a cselekmény dátumaként.

 

Nem vitatottan a bűncselekmény elkövetését a két társaság közötti szóváltás előzte meg. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a szóváltás, bár a bűncselekményhez vezető okfolyamat szempontjából némi jelentőséggel bírhat ugyan, a büntetőjogi értékelés körébe nem vonható, mivel a szóváltás erőszakos, agresszív cselekménynek nem tekinthető. A szóváltással a vádlottak tényállási elemet nem valósítottak meg, a bűncselekmény törvényi tényállása, s a védett jogtárgy, vagyis a köznyugalom megsértése a kölcsönös verekedéssel valósult meg.

 

Arra az esetre, ha a vádhatóság a vádlottak számára indítványozott szankciók közötti differenciálást mégis csak a bűncselekmény elkövetését megelőző szóváltásra, I., II. és III. vádlottak abban játszott állítólagos kezdeményező szerepére alapítaná, szeretném megjegyezni az alábbiakat.

 

A vádirat csupán III. rendű vádlott IV. r. és V. r. vádlottnak tett megjegyzését említi, valamint azt, hogy ez utóbbiak és társaságuk nem foglalkoztak a kötekedő beszólással. Védencem nyomozás során tett vallomásában, az erről készült jegyzőkönyv 4. oldalán viszont azt állítja, hogy először a másik társaság valamelyik tagja szólt oda III. rendű vádlottnak. Ezt megerősítette II. és III. rendű vádlott is a tárgyaláson tett vallomásában (tárgy. jkv. 2.o.). A másik társasághoz tartozó II. számú tanú a nyomozás során egyébként maga is azt vallotta, hogy a S. úti kereszteződésben ő ment oda a másik társasághoz megkérdezni, hogy mi a probléma, erre viszont azok (mármint védencem, valamint II. és III. rendű vádlottak) nem válaszoltak. (nyom. ir. 115. o.). Ugyanígy nyilatkozott a nyomozás során V. sz tanú, II. számú tanú testvére is. (nyom. ir. 203. o.). Mindenesetre ezek a vallomások cáfolják a vádiratban szereplő, fent idézett megállapítást, s egyben alátámasztják azt a feltételezést, hogy a kölcsönös szóváltás már azt megelőzően is kialakult a két társaság között, hogy a hatfős társaság, mögötte a háromfős társasággal elindult a ... tér felé.

 

Azt követően, hogy a két társaság elindult egymás mögött, nem vitatottan kölcsönös szóváltás alakult ki köztük. Azonban II. és V. számú tanúnak a nyomozás során és a tárgyaláson tett vallomásai szerint a hátul haladó társaság tagjai csupán az elől haladó társaságban lévő lányokra tettek megjegyzéseket. V. számú tanú azt mondta a tárgyaláson, idézem: „Megálltunk, mert beszóltak, milyen jól nézek ki. Nekem szóltak először, a többinek nem szóltak, csak a fiúknak nem tetszett. A R. fordult vissza először, neki is beszóltak utána, miután beszólt. Addig csak nekem, dicsértek.” (tárgy.-i jkv., 6.o.). Ezt kérdésre válaszolva is megismételte: „A másik társaság aki ment mögöttünk a lányoknak tettek megjegyzéseket, a külsőnkre. A fiúknak nem szóltak.” II. számú tanú egyébként ezzel egyezően nyilatkozott a nyomozás során, idézem: „Tehát mentünk az utcán a ... tér irányában és a három férfi közvetlen mögöttünk jött 1-2 méterrel és a lányoknak beszóltak.” (nyom. ir. 117.o.).

 

A fentiek alapján tehát nem látom bizonyítottnak azt, hogy a bűncselekményhez vezető szóváltás kialakulásában védencemet, valamint II. és III. rendű vádlottat nagyobb felelősség terhelné, mint a többieket. Az azonban biztos, hogy akárki kezdte is a szóváltást, s annak akármi is volt a tárgya, ezzel tényállási elem még nem valósult meg, s a szóváltás önmagában nem tekinthető olyan jellegű cselekménynek sem, ami a bűncselekmény elkövetését elkerülhetetlenné tette volna.

 

A verekedés kezdeményezéséért viselendő felelősség vonatkozásában ismét csak a bizonyítottság hiányára, az egymásnak ellentmondó vallomásokra, s arra a tényre utalok, hogy a tanúk valamennyien egyazon társasághoz tartoztak. A vádlottak vallomásai ezzel kapcsolatban eltérőek. Védencem állítja, hogy nem ő ütött először. Azt azonban a vádlottak és a tanúk egyezően adják elő, hogy az elől haladó társaság egyszer megállt és szembe fordult a mögötte jövőkkel. Ez a szembe fordulás volt egyébként az a mozzanat, amikor a két társaság egymással szemtől szembe került, s a bűncselekmény, vagyis a verekedésben megnyilvánuló garázda cselekmény megkezdésére lehetőség nyílt. Az is tényként fogadható el, hogy – miként a vádirat is fogalmaz – ezt követően kölcsönös verekedés alakult ki a két társaság tagjai között, aminek során mindkét társasághoz tartozó személyek szenvedtek sérüléseket – a legtöbbet talán éppen védencem -, s végül az is tény, hogy a szemléről készült jegyzőkönyv szerint a helyszínen sem üveget, sem pedig üvegmaradványokat nem találtak. Ezek azok a körülmények, melyeket valamennyi résztvevő nagyjából egyezően ad elő, illetve melyeket jegyzőkönyvek, szakértői vélemények bizonyítanak. Pusztán ezen, valóban bizonyítottnak tekinthető körülmények alapján azonban védencem, valamint a társaságában lévő II. és III. rendű vádlott kezdeményező szerepét, nagyobb jogi felelősségét nem lehet megállapítani.

 

Vitatom tehát, hogy a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható lenne, hogy a cselekményt közösen megvalósító, egymással szemben álló társasághoz tartozó vádlottaknak a cselekmény bekövetkezésében játszott felelőssége egymástól oly mértékben eltérne, hogy az különbségtételt indokolna a szankciók vonatkozásában védencem, valamint a társaságában lévő másik két vádlott terhére, s ne lehetne próbára bocsátást alkalmazni.

 

Lényegében véve két fiatalokból álló társaság keveredett egymással szóváltásba, a szóváltásból pedig verekedés alakult ki. Ha a tisztelt bíróság mégis úgy ítéli meg, hogy a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható bizonyos mértékű különbség a két társaságba tartozó vádlottak jogi felelőssége vonatkozásában, véleményem szerint ez a különbség semmiképpen sem olyan mértékű, hogy különböző jellegű szankciók alkalmazását indokolná, vagyis büntetés alkalmazását egyfelől, s intézkedés alkalmazását másfelől. A vádlottak jogi felelőssége közötti különbség még ebben az esetben is kifejezésre juttatható a próbaidő eltérő tartamban történő megállapításában.

 

Az enyhítő körülmények kapcsán, a büntetést befolyásoló alanyi körülmények körében mindenek előtt utalni szeretnék védencem fiatal életkorára, s arra a tényre, hogy most első ízben került összeütközésbe a törvénnyel. A gyanúsítás ellen panasszal nem élt. Fiatal, első bűnelkövető esetén büntetés alkalmazása helyett talán célravezetőbb lehet nevelő jellegű intézkedés alkalmazása, már csak azért is, mivel a pénzbüntetés bizonyosan nem a jelenleg is munkát kereső vádlottat, hanem szüleit sújtaná, ezzel szemben próbára bocsátás esetén a kiszabandó büntetés Damoklész kardjaként lebegne a vádlott fölött, s ezáltal tényleges nevelő hatást fejtene, fejthetne ki.

 

A tárgyi körülmények vonatkozásában enyhítő körülményként indítványozom értékelni, hogy a bűncselekmény – tekintettel az elkövetés időpontjára (tél, késő este), helyére (üres utca) gyors lefolyására és a tanúk kis számára – a védett jogtárgyat, a köznyugalmat, csak csekély mértékben sértette. A köznyugalom tartós, vagy súlyos megzavarása nem következett be, s a társasághoz tartozó tanúkon kívül – úgy tűnik – más szemtanúja nem is volt a cselekménynek. Ha a másik társaságban nem lettek volna olyan személyek, akik nem vesznek részt a cselekményben, tanúk hiányában még az is kérdéses lenne, hogy egyáltalán megvalósult-e a bűncselekmény.

 

Ugyancsak a bűncselekmény csekélyebb tárgyi súlyára utal az a körülmény, hogy az elkövetők maguk sem kívánták egymás felelősségre vonását. Valószínűleg ők is olyan „balhénak” tekintették az esetet, melynek nem szükséges, hogy jogi konzekvenciái legyenek.

 

Biztos vagyok benne, hogy ez az ügy valamennyi résztvevő számára kellő tanulságul szolgál majd, és a speciálprevenciós célok, büntetlen előéletű, fiatal emberekről lévén szó, nevelő jellegű intézkedéssel is elérhetők, sőt, véleményem szerint, hatásosabban érhetők el.

 

Az elmondottak alapján kérem tehát a tisztelt bíróságot, hogy védencemmel szemben próbára bocsátást alkalmazni szíveskedjék. A Btk. 72. szakaszának 4. bekezdésében foglalt kizáró okok közül védencem vonatkozásában egyik sem áll fenn, így – tekintettel a pozitív feltételek fennállására – a próbára bocsátás alkalmazására lehetőség van.

 

Arra az esetre, ha a tisztelt bíróság védencemmel szemben mégis pénzbüntetés kiszabását látná indokoltnak, kérem, hogy engedélyezze a pénzbüntetés két éven belül, havi részletekben történő megfizetését.

 

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft vagy havi 1.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, csakúgy, mint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat, tájékozódhat az Európai Unió magyar szemmel is fontos ítéleteiről és nyomon követheti az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyeket.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

Amennyiben deviza alapú kölcsönszerződésével kapcsolatban szeretne konzultálni velem, vegye fel velem a kapcsolatot itt!

Regisztráljon honlapomra! 

Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - elolvashatja a deviza alapú kölcsönszerződésekkel összefüggő jogi problémákról írt tanulmányaimat, valamint a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatokat is.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!

 

 

Új regisztráció

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a http://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.

Elérhetőség

Dr. Fülöp Botond Pécs, Király u. 15.

Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com