A kockázatfeltáró tájékoztatásról
Közismert, hogy a Kúria jogegységi határozatai által kialakított jelenlegi jogi állapot szerint a devizaalapú hitelek árfolyamkockázatát teljes egészében és korlátlanul az adósok kötelesek viselni, és az árfolyamkockázatot kizárólag az adósra hárító szerződési feltételek pusztán ezen okból kifolyólag nem hogy nem minősülnek tisztességtelennek, vagy jogellenesnek, hanem – főszabály szerint – még csak nem is vizsgálhatók a tisztességtelenség szempontjából. Az árfolyamkockázatot teljes egészében és korlátlanul a fogyasztóra hárító általános szerződési feltételek annak ellenére vannak kivonva a tartalmi asszimmetrián alapuló tisztességtelenség vizsgálata és megállapíthatósága köréből, hogy a pénzügyi intézmények – a báziskamathoz igazodó változó mértékű kamat kikötésével, vagy az őket a kamatok, a díjak és a költségek egyoldalú módosítására felhatalmazó kikötések szerződésbe iktatásával – szinte minden esetben korlátozták a pénzügyi-gazdasági körülmények megváltozásából eredő kockázataikat. Más szóval: amíg a joggyakorlat - a „rendes üzleti kockázat” és az azt meghaladó mértékű kockázat megkülönböztetése révén - jogszerűnek és tisztességesnek fogadja el, hogy a pénzügyi intézmények védték és védik magukat a rendes üzleti kockázat mértékét meghaladó kockázatokkal szemben, addig a fogyasztónak – főszabály szerint - az árfolyamkockázatot korlátozás nélkül, tehát az előre nem látható, a fizetési kötelezettségeinek rendkívüli mértékű növekedését eredményező kockázatokra is kiterjedően - viselnie kell. A fogyasztó oldalán tehát nincs eltérő jogi megítélésű „rendes” és „rendkívüli” kockázat, csak korlátlan kockázat van.
Ezen főszabály alól azonban mégis van egy kivétel, mégpedig az az eset, ha a fogyasztó a jogszabály által előírt kockázatfeltáró tájékoztatást nem kapta meg, mivel ebben az esetben az árfolyamkockázatot telepítő kikötések nem a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó kikötések vonatkozásában a vizsgálhatóság alól kivont tartalmi asszimmetria, hanem az ezen általános szerződési feltételek vonatkozásában is vizsgálandó átláthatósági követelmény megsértése okán lehetnek tisztességtelenek.
Közismert az a tény is, hogy az árfolyamkockázat viselése – a bankok ezzel ellentétes tartalmú előzetes jóslatai ellenére – milyen hatalmas, sok esetben elviselhetetlen mértékű terhet jelentettek és jelentenek még ma is a devizában eladósodott adósok számára. A devizaalapú hitelekből eredő fizetési kötelezettségek mértékének drasztikus megnövekedése nem csupán történelmi mértékben nézve is jelentős társadalmi károkat okozott és okoz még ma is (nagy mértékű kivándorlás, különélő családok stb.), hanem emberi életeket, sorsokat, kapcsolatokat tett tönkre, sőt, az adósságcsapda több esetben – sajnos - még öngyilkosságokhoz is vezetett. Az árfolyamkockázat ezen jól ismert, máig ható, mindenképpen negatív és sok esetben tragikus egyéni és társadalmi következményeire tekintettel alapvető elvárásként lehet megfogalmazni a bíróságokkal szemben, hogy ha már a kockázat kizárólagos és korlátlan adósra telepítését önmagában véve nem is minősítik jogellenesnek, azt azonban minden esetben a lehető legnagyobb körültekintéssel és szigorral vizsgálják meg, hogy a pénzügyi intézmény jogszerű és tisztességes módon felhívta-e az adós figyelmét erre a - benne rejlő veszélyeket tekintve - nagyon jelentős kockázatra, és valóban feltárta-e előtte az azzal összefüggő körülményeket, mielőtt az adós a szerződést aláírta. Ha pedig ezt nem tette meg, akkor ezen tény mellett nem lehet elmenni, hanem le kell vonni a mulasztás jogi következményeit. Egy olyan országban, ahol a fogyasztók jogainak védelme az állam minden szervének Alaptörvényben rögzített kötelezettsége, az állam bíróságai nem állhatnak a fogyasztóval szemben nagyon jelentős következményekkel járó törvénysértést elkövető vállalkozások oldalára!
Közismert, hogy a Kúria jogegységi határozatai által kialakított jelenlegi jogi állapot szerint a devizaalapú hitelek árfolyamkockázatát teljes egészében és korlátlanul az adósok kötelesek viselni, és az árfolyamkockázatot kizárólag az adósra hárító szerződési feltételek pusztán ezen okból kifolyólag nem hogy nem minősülnek tisztességtelennek, vagy jogellenesnek, hanem – főszabály szerint – még csak nem is vizsgálhatók a tisztességtelenség szempontjából. Az árfolyamkockázatot teljes egészében és korlátlanul a fogyasztóra hárító általános szerződési feltételek annak ellenére vannak kivonva a tartalmi asszimmetrián alapuló tisztességtelenség vizsgálata és megállapíthatósága köréből, hogy a pénzügyi intézmények – a báziskamathoz igazodó változó mértékű kamat kikötésével, vagy az őket a kamatok, a díjak és a költségek egyoldalú módosítására felhatalmazó kikötések szerződésbe iktatásával – szinte minden esetben korlátozták a pénzügyi-gazdasági körülmények megváltozásából eredő kockázataikat. Más szóval: amíg a joggyakorlat - a „rendes üzleti kockázat” és az azt meghaladó mértékű kockázat megkülönböztetése révén - jogszerűnek és tisztességesnek fogadja el, hogy a pénzügyi intézmények védték és védik magukat a rendes üzleti kockázat mértékét meghaladó kockázatokkal szemben, addig a fogyasztónak – főszabály szerint - az árfolyamkockázatot korlátozás nélkül, tehát az előre nem látható, a fizetési kötelezettségeinek rendkívüli mértékű növekedését eredményező kockázatokra is kiterjedően - viselnie kell. A fogyasztó oldalán tehát nincs eltérő jogi megítélésű „rendes” és „rendkívüli” kockázat, csak korlátlan kockázat van.
Ezen főszabály alól azonban mégis van egy kivétel, mégpedig az az eset, ha a fogyasztó a jogszabály által előírt kockázatfeltáró tájékoztatást nem kapta meg, mivel ebben az esetben az árfolyamkockázatot telepítő kikötések nem a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó kikötések vonatkozásában a vizsgálhatóság alól kivont tartalmi asszimmetria, hanem az ezen általános szerződési feltételek vonatkozásában is vizsgálandó átláthatósági követelmény megsértése okán lehetnek tisztességtelenek.
Közismert az a tény is, hogy az árfolyamkockázat viselése – a bankok ezzel ellentétes tartalmú előzetes jóslatai ellenére – milyen hatalmas, sok esetben elviselhetetlen mértékű terhet jelentettek és jelentenek még ma is a devizában eladósodott adósok számára. A devizaalapú hitelekből eredő fizetési kötelezettségek mértékének drasztikus megnövekedése nem csupán történelmi mértékben nézve is jelentős társadalmi károkat okozott és okoz még ma is (nagy mértékű kivándorlás, különélő családok stb.), hanem emberi életeket, sorsokat, kapcsolatokat tett tönkre, sőt, az adósságcsapda több esetben – sajnos - még öngyilkosságokhoz is vezetett. Az árfolyamkockázat ezen jól ismert, máig ható, mindenképpen negatív és sok esetben tragikus egyéni és társadalmi következményeire tekintettel alapvető elvárásként lehet megfogalmazni a bíróságokkal szemben, hogy ha már a kockázat kizárólagos és korlátlan adósra telepítését önmagában véve nem is minősítik jogellenesnek, azt azonban minden esetben a lehető legnagyobb körültekintéssel és szigorral vizsgálják meg, hogy a pénzügyi intézmény jogszerű és tisztességes módon felhívta-e az adós figyelmét erre a - benne rejlő veszélyeket tekintve - nagyon jelentős kockázatra, és valóban feltárta-e előtte az azzal összefüggő körülményeket, mielőtt az adós a szerződést aláírta. Ha pedig ezt nem tette meg, akkor ezen tény mellett nem lehet elmenni, hanem le kell vonni a mulasztás jogi következményeit. Egy olyan országban, ahol a fogyasztók jogainak védelme az állam minden szervének Alaptörvényben rögzített kötelezettsége, az állam bíróságai nem állhatnak a fogyasztóval szemben nagyon jelentős következményekkel járó törvénysértést elkövető vállalkozások oldalára!
A mulasztás jogkövetkezményeinek levonása során pedig abból kell kiindulni, hogy a fogyasztók jogainak hatékony védelme, a fogyasztóvédelem minél magasabb szintjének elérése mind alkotmányos, mind pedig uniós szinten rögzített állami célkitűzés, egyben alkotmányos állami kötelezettség. Ennél fogva a fogyasztói jogvitákban a jogszabályok értelmezésével és alkalmazásával összefüggő jogalkalmazói mérlegeléseknek – az Alaptörvény 28. cikkének megfelelően - a jogszabályokban és azok indokolásában rögzített jogalkotói célokat és jogpolitikai szempontokat kell követniük és az állami jogalkalmazó szerveknek eljárásuk során minden esetben ezen célok minél teljesebb és minél hatékonyabb megvalósítására kell törekedniük. A jogpolitikai szempontból nélkülözhetetlen fogyasztóvédelmi követelmények érvényesülése pedig csakis abban az esetben érhető el, ha a jogalkalmazó szervek olyan döntéseket hoznak, melyek ténylegesen és kellő hatékonysággal alkalmasak a fogyasztókkal szerződést kötő vállalkozások jogszerű és tisztességes magatartásra ösztönzésére, illetve ezen vállalkozásoknak a jogsértésektől, a tisztességtelen praktikáktól való visszatartására. Minél jelentősebbek a jogsértő vagy tisztességtelen magatartásnak a fogyasztó kötelezettségeire gyakorolt hatásai, vagyis minél veszélyesebb – egyéni és/vagy társadalmi értelemben - az adott jogsértés, a bíróság által megállapított jogkövetkezmény tekintetében annál inkább érvényesülnie kell a jogszerű, tisztességes magatartásra ösztönző és a jogsértések elkövetésétől visszatartó, preventív hatásnak. Ebből következően ha egy pénzügyi intézmény nem tájékoztatja jogszerű és tisztességes módon az ügyfelét egy olyan jelentős, az ügyfél számára rendkívüli mértékű veszélyeket magában rejtő és alapvető fontosságú körülménnyel összefüggésben, mint az ügyfél által kizárólagosan és korlátlanul viselendő árfolyamkockázat, akkor ennek a jogsértésnek – a fogyasztóvédelemmel összefüggő jogpolitikai szempontok figyelembe vételével – csupán egyetlen olyan jogkövetkezménye lehet, mely a fogyasztóvédelmi célok tényleges és hatékony megvalósítására alkalmas, mégpedig a szerződés érvénytelenné nyilvánítása és az adós árfolyamkockázat viselése alóli mentesítése.
Az Alaptörvényben is rögzített alkotmányos szintű állami kötelezettségvállalásra tekintettel a bírói joggyakorlatnak abban kell tehát egységesnek és következetesnek lennie, hogy a fogyasztóvédelmi szabályokat megsértő vállalkozások nem számíthatnak a bíróság „segítségére” az általuk a fogyasztó hátrányára elkövetett jogsértések rájuk nézve hátrányos következményeinek kiküszöbölésében. A fogyasztóvédelmi célú jogszabályi rendelkezések csakis ilyen bírósági joggyakorlattal párosulva érhetik el céljukat: a vállalkozások tisztességes és jogkövető magatartásra szorítását, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen praktikák, trükkök alkalmazásának megszüntetését. Szeretném ismételten kiemelni, hogy a fogyasztók jogai az Alaptörvény és az uniós, illetve a magyar jog védelme alatt állnak, s így az államnak általános jogvédelmi kötelezettsége áll fenn a fogyasztók jogai tekintetében. Márpedig, az állam ezen jogvédelmi kötelezettségének akkor tud csak megfelelni, ha a bíróságok a fogyasztók védelmében előírt kötelezettségeket megszegő vállalkozásokkal szemben – a fogyasztóvédelmi célú jogszabályi rendelkezéseket valódi tartalommal kitöltve – olyan ítéleteket hoznak, melyek alkalmasak mind az államnak a fogyasztói jogok védelme iránti elkötelezettségének egyértelmű kifejezésre juttatására, mind pedig a prevenciós szempontok érvényesítésére.
Azon érvek, melyekkel az árfolyamkockázattal kapcsolatos, jogszabály által előírt tájékoztatási kötelezettséget elmulasztó pénzügyi intézmények cáfolni igyekeznek az általuk elkövetett fogyasztóvédelmi törvénysértést, alapvetően három csoportba sorolhatók. Az első csoportot az írásba foglalt szerződéstől elkülönült módon - állítólagosan – nyújtott tájékoztatásra, vagyis a különféle „tájékoztató- és reklámanyagokra”, valamint az ügynökök által a szerződés megkötése során – állítólagosan – szóban elmondottakra vonatkozó utalások alkotják. Ebbe a csoportba tartozik jellemzően még az árfolyamkockázat „köztudomásúnak” minősítése is.
A második csoportban azokkal az érvekkel találkozhatunk, melyekkel a pénzügyi intézmény az írásba foglalt szerződés egyes, nem kockázatfeltáró célú és nem is ilyen tartalmú kikötéseiről kívánja bebizonyítani, hogy azok révén valójában „teljesítette a kockázatfeltárást”, mert azokból a fogyasztó „levezethette” az árfolyamkockázat tényét, korlátlan voltát és a fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatását.
Végül a harmadik csoportot a fogyasztónak a szerződés megkötése és annak teljesítése körében tanúsított magatartásával kapcsolatos megállapítások alkotják, mondván, hogy egyrészt a fogyasztónak a szerződés aláírását megelőzően lehetősége lett volna kérdezni, tájékozódni, tudakozódni, illetve, másrészt, milyen jogon állítja, hogy a pénzügyi intézménytől nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról, ha azt később minden alkalommal megfizette.
Az alábbiakban ezen „érvcsoportok” szerinti rendszerezésnek megfelelően fejtem ki gondolataimat a jogszerű és tisztességes kockázatfeltáró tájékoztatással kapcsolatban, kimutatva a tájékoztatási kötelezettséget elmulasztó pénzügyi intézmények érveinek alaptalanságát és elfogadhatatlanságát.
A teljes cíikk elolvasásához regisztráljon honlapomra a lenti űrlap segítségével vagy rendelje meg az e-bookot a képre kattintva!
