C-22/12 sz. ügy: a kötelező gépjármű-biztosításnak ki kell terjednie a közúti balesetek áldozatai hozzátartozóinak nem vagyoni kárainak megtérítésére is (2013. október 24.)

Amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi, hogy a közúti baleset károsultjának családtagjai kártérítést igényeljenek az elszenvedett nem vagyoni káraik után, e kártérítésre ki kell terjednie a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnak.

 

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra, valamint a küzúti balesetekből eredő kártérítési igényekre háromszintű jogi szabályozás vonatkozik. Az alkalmazandó jog nemzetközi jogi szegmensét a közúti balesetekre alkalmazandó jogról szóló, Hágában 1971. május 4‑én kötött egyezmény, az uniós jogot pedig három irányelv, nevezetesen a 72/166/EGK-irányelv ("első irányelv"), a 90/232/EGK-irányelv ("második irányelv"), valamint 2005/14/EK-irányelv ("harmadik irányelv") képezi. Az első irányelv többek között előírja a tagállamok számára, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnak ki kell terjednie a személyi sérülésből eredő károk megtérítésére is, s meghatározza a káreseményenkénti kártérítési fedezet legalacsonyabb összegét is. A harmadik irányelv értelmében pedig a felelősségbiztosítás kiterjed a gépjármű vezetője kivételével valamennyi utasnak a gépjárműhasználatból eredő személyi sérülésével kapcsolatos felelősségre. A nemzetközi, valamint az uniós jogon kívül természetesen minden állam belső jogszabályokat is alkotott ezen fontos jogterület megfelelő, hézagmentes szabályozása érdekében. Magyarországon például mindenek előtt a Ptk., valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény alkotja a közúti balesetekből eredő, és a károkozó, valamint a vétkes gépjármű felelősség-biztosítójával szembeni kártérítési igényekre vonatkozó jogi regulációt.

 

Míg a hágai egyezmény elsősorban a nemzetközi elemet magában foglaló baleseti tényállások során alkalmazandó jog meghatározása szempontjából bír jelentőséggel, addig az uniós irányelvek célja a tagállamoknak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítése. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11‑i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet is tartalmaz kollíziós rendelkezéseket a több tagállamot érintő deliktuális felelősségi tényállások tekintetében, ráadásul a rendelet által szabályozott kérdések tekintetében az utóbbi elsőbbséget élvez a hágai egyezmény szabályaival szemben. Végül, ami pedig a bírósági joghatóságot illeti, e kérdés vonatkozásában a 44/2001/EK rendelet bír jelentőséggel.

 

Olyan közúti balesetek esetén tehát, melyekben több tagállamot érintő tényállási elem is van, a balesetből eredő kártérítési igények tekintetében:

- az alkalmazandó jogot a 864/2007/EK-rendelet és a hágai egyezmény,

- a bírósági joghatóságot a 44/2001/EK-rendelet, míg

- a kártérítési felelősség mértékét, illetve érvényesítésének módját, feltételeit pedig a fent említett három uniós irányelvvel összhangban értelmezendő nemzeti jog határozza meg.

 

Az alapügy tényállása szerint Csehország területén egy ezen tagállamban nyilvántartásba vett gépjármű összeütközött egy szlovák gépjárművel, s a baleset során az utóbbi gépjármű egyik (szlovák) utasa az életét vesztette. Az elhunyt özvegye és lánya Szlovákiában polgári pert indított a vétkes cseh gépjármű vezetője és tulajdonosa ellen a hozzátartozó elvesztése folytán keletkezett nem vagyoni káraik megtérítése érdekében. A szlovák bíróság első fokú ítéletében 15.000,- Euro (kb. 4,4 millió Ft.) összegű kártérítést ítélt meg a hozzátartozók részére. A fellebbezések folytán eljárt másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az ügyben a cseh jogot kell alkalmazni, márpedig az meghatározott összegű átalány-kártérítést irányoz elő az ilyen jellegű, hozzátartozói igények tekintetében. Ugyanezen bíróság kezdeményezte továbbá a vétkes gépjármű felelősség-biztosítójának perbe hívását, mivel - szerinte - utóbbinak jogos érdeke fűződik a per kimeneteléhez, feltéve persze, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás tárgyi hatálya kiterjed a peresített jogra, vagyis a balesetben elhunyt személy hozzátartozóinak nem vagyoni kártérítés iránti igényére is. Mivel a perbe vont biztosító a szlovák és a cseh jog előírásaira való hivatkozással a perben úgy foglalt állást, hogy ezen igényekre az általa nyújtott felelősségbiztosítás nem terjed ki, ezért egy ilyen jellegű igényt nem teljesítene, a másodfokú szlovák bíróság az eljárás egyidejű felfüggesztésével azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy a fent említett uniós irányelvekkel ellentétes-e egy olyan tagállami rendelkezés, melynek értelmében a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség nem terjed ki a gépjárműhasználatból eredő közúti baleset károsultjai túlélő hozzátartozóinak pénzbeli juttatás formájában meghatározott nem vagyoni kárára.

 

Válaszában a luxemburgi bíróság részletesen elemezte mind  a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó eddigi joggyakorlatát, mind pedig az irányelvek releváns rendelkezéseinek szövegét, kitérve az egyes nyelvi változatok esetleges különbségeinek vizsgálatára is. Ítéletében mindenek előtt hangsúlyozta, hogy a három uniós irányelv nem a tagállamok polgári jogi felelősségre vonatkozó rendszereinek harmonizálására irányul, és hogy az uniós jog jelenlegi állapotában a tagállamok továbbra is szabadon kialakíthatják a gépjárműbalesetekből eredő károkra alkalmazandó polgári jogi felelősségre vonatkozó rendszert, így meghatározhatják különösen a gépjárművek által okozott megtérítendő károkat, e károk megtérítésének terjedelmét és az említett kártérítésre jogosult személyek körét. A tagállamok ugyanakkor ezen a területen fennálló hatásköreiket az uniós jog tiszteletben tartása mellett kötelesek gyakorolni, és  a gépjárműbalesetekből eredő károk megtérítésére vonatkozó nemzeti rendelkezések nem akadályozhatják az irányelvek hatékony érvényesülését. Márpedig a második irányelv 1. cikkében a polgári jogi felelősség tekintetében előírja azt, hogy az - az irányelv által rögzített összegek mértékéig - kötelezően terjedjen ki az anyagi károkra és a személyi sérülésekre. A személyi sérülések körébe pedig beletartozik minden kár, amennyiben annak megtérítését a jogvita tekintetében alkalmazandó nemzeti jog a biztosított polgári jogi felelőssége alapján előírja, és amely a személy testi épségének sérelméből ered, ideértve mind a testi, mind a lelki szenvedéseket. Következésképpen az irányelvek értelmében megtérítendő károk sorában szerepelnek mindazon nem vagyoni károk is, amelyek megtérítését a jogvita tekintetében alkalmazandó nemzeti jog a biztosított polgári jogi felelőssége alapján írja elő. A Bíróság megállapította továbbá, hogy az irányelvek egyetlen rendelkezéséből sem vezethető le olyan megszorító értelmezés, mely arra engedne következtetni, hogy az uniós jogalkotó az ezen irányelvrk által biztosított védelmet csupán a valamely káreseményben közvetlenül érintett személyekre szándékozott volna szűkíteni.

 

Ilyen körülmények között az Európai Bíróság azt a választ adta a kérdést előterjesztő szlovák bíróságnak, hogy az irányelvek vonatkozó rendelkezéseit akként kell értelmezni hogy a kötelező gépjármű‑felelősségbiztosításnak ki kell terjednie a közlekedési baleset áldozatainak hozzátartozói által elszenvedett, nem vagyoni károk megtérítésére is, amennyiben e kártérítést az alapjogvita tekintetében alkalmazandó nemzeti jog a biztosított polgári jogi felelőssége alapján előírja.

 

Az ítélet jelentősége abban foglalható össze, hogy többé nem lehet kérdéses, hogy az Európai Unióban a biztosítótársaságoknak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján fennálló kártérítési felelőssége kiterjed-e az ügyben alkalmazandó nemzeti jog által elismert hozzátartozói igényekre is. A Bíróság ítéletét itt, az ítéletről kiadott sajtóközleményt pedig itt találja.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Dr. Fülöp Botond